Hamarosan kezdetét veszi az NB3-as bajnokság, amelynek Észak-Keleti csoportjában újoncként szerepel majd a Mátészalkai MTK. A szalkai együttes egyetlen idény kihagyása után harcolta ki a visszajutást a harmadosztályba: a vármegyei bajnokságban kiélezett versenyfutás végén a Nyírbátort megelőzve szerezte meg az aranyérmet, majd az osztályozón a Nagyatád ellen is magabiztos teljesítménnyel biztosította helyét az NB3 mezőnyében.
fotó: Mátészalkai MTK
Az osztályozót követően nem jutott sok idő a pihenésre a csapatnak, hiszen a felkészülés már július 6-án megkezdődött az NB3-as idényre. A nyári átigazolási időszak során a keret is átalakult: a távozók helyére több, jellemzően fiatal, ugyanakkor már NB-s tapasztalattal rendelkező labdarúgó érkezett, akik komoly erősítést jelenthetnek a Mátészalkai MTK számára.
A csapat élén nem történt változás a nyáron, ugyanis a februárban kinevezett Boér Gábor a 2026/2027-es idényben is irányítja a mátészalkai csapatot. Munkáját Szántó Zoltán technikai vezető, Kőrösi Norbert kapusedző és Zámbó János masszőr segíti.
A harmadosztályú bajnokság rajta előtt Boér Gáborral, a Mátészalkai MTK szakmai vezetőjével készítettünk egy interjút!
-Február óta dolgozik Mátészalkán, hogy érzi magát a klubnál?
Nagyon jól érzem magam a klubnál, egy kiváló közösségbe kerültem. Talán az utazás jelenti az egyetlen nehézséget, hiszen minden edzésnapon Békéscsaba és Mátészalka között ingázom. Gyurján Bence személyében olyan sportigazgatóval dolgozhatok együtt, akivel rendkívül jól működik a közös munka, sok kérdésben hasonlóan gondolkodunk, és ez nagyban megkönnyíti a mindennapokat. A vezetőségről is csak pozitívumokat tudok mondani, hiszen nagyszerű körülményeket biztosítanak a szakmai munkához. A csapatról pedig ugyancsak csak jókat tudok mondani: megfelelő hozzáállással és összetartó közösségként dolgozunk a közös célokért.
–Ez idő alatt a klub bajnok lett a vármegyei I. osztályban és feljutott az NB3-ba. Miként értékelné az elmúlt fél évet?
Tartalmas időszakon vagyunk túl. A megérkezésemet követően szinte nem is maradt idő az ismerkedésre, hiszen két-három nappal később már tétmérkőzésen kellett pályára lépnünk. Szerencsére egy jó játékoskeretet vettem át. Úgy gondolom, hogy vármegyei szinten mind a keret minőségét, mind az infrastruktúrát tekintve kiemelkedtünk a mezőnyből, ugyanakkor az esélyesség terhe végig ott volt a vállunkon. Ráadásul a Nyírbátor személyében egy rendkívül erős riválisunk akadt, amely végig arra kényszerített bennünket, hogy maximális koncentrációval futballozzunk. Az osztályozón aztán a Nagyatád ellen is magabiztos teljesítményt nyújtottunk, és a két mérkőzés alapján teljesen megérdemelten harcoltuk ki a feljutást az NB3-ba. Ennek azonban megvolt az ára is: a szezonunk elhúzódott, így a nyári felkészülést a legtöbb riválisnál később tudtuk elkezdeni.
-Július 6-án kezdte el a csapat a felkészülést az új idényre. Mi mindent sikerült megvalósítani ezalatt a rövid idő alatt?
Rendkívül rövid idő állt a rendelkezésünkre, hiszen július 6-án kezdtük meg a felkészülést, a bajnoki rajt pedig már a küszöbön van. Nem volt egyszerű időszak, mivel a keret folyamatosan alakult: több próbajátékost is teszteltünk, néhányan egyéb elfoglaltságaik miatt csak később tudtak csatlakozni, emellett sérülések is nehezítették a munkát, részben a megnövekedett edzésintenzitás következtében. Ennek megfelelően még korántsem tartunk azon a szinten, ahol szeretnénk, ugyanakkor igyekeztem ebbe a rövid időszakba minél több szakmai munkát belesűríteni, hogy kialakuljon a csapat játékának arculata és mindenki számára egyértelmű legyen, milyen futballt szeretnénk játszani. Bízom benne, hogy ennek már a pályán is látszani fognak a jelei. A klub vezetőinek is jeleztem, hogy véleményem szerint ez a csapat augusztus közepére érheti el azt az állapotot, amelyet már ideálisnak tartok.
-Sok változás történt a nyár folyamán a játékoskeretben. Mennyire sikerült beépülniük az új igazolásoknak az ön rendszerébe?
Nem azért alakult át jelentősen a keret, mert az előző játékosok ne lettek volna alkalmasak a feladatra, hanem azért, mert többen nem tudták vállalni a magasabb osztály jelentette kihívásokat. Emiatt nekem is nagyon rövid idő alatt kellett új csapatot építenem. Bár nem ismerem a többi NB3-as együttes pontos költségvetését, úgy gondolom, hogy ezen a téren nem tartozunk az első tíz közé. Ennek ellenére sikerült egy olyan keretet kialakítani, amely véleményem szerint megfelelően erős és versenyképes lehet a bajnokságban. Az új igazolások gyorsan alkalmazkodtak az elképzeléseimhez, és a taktikai elemeket is hamar elsajátították. A felkészülés során a fizikai és taktikai munka mellett kiemelt figyelmet fordítottunk arra is, hogy erős csapategység és megfelelő kohézió alakuljon ki.
-Hamarosan kezdődik az új szezon. Rögtön az első fordulóban a regnáló bajnok Kisvárda II vendége lesz a Mátészalka. Előzetesen mit vár ettől a összecsapástól?
Régebben dolgoztam már a harmadosztályban, de az információim alapján egy rendkívül kiegyenlített bajnokság vár ránk, ahol a küzdelem, a fizikai párharcok és a nagy intenzitás meghatározó szerepet játszanak majd. A második csapatok ellen különösen nehéz felkészülni, hiszen előre nem lehet pontosan tudni, milyen összetételben lépnek majd pályára. Ezeknek az együtteseknek a játékosai komoly képzésen estek át az akadémiákon, fizikálisan is jó állapotban vannak, ráadásul futómennyiségben is gyakran az NB3-as átlag fölött teljesítenek. Kisvárdán sem vár ránk könnyű mérkőzés, ugyanakkor szeretnénk megnehezíteni az ellenfél dolgát, és akár egy bravúros eredményt is elérni. Ha végül nem sikerül ponttal vagy pontokkal távoznunk, akkor sem leszek csalódott abban az esetben, ha a mérkőzés során fizikálisan és taktikailag is előrelépünk, illetve megmutatjuk magunkat egy olyan csapat ellen, amely jelenleg előttünk jár a fejlődési folyamatban.
–Korábban dolgozott neves kluboknál is, akár az élvonalban, profi körülmények között. Most mennyire követeli meg a profi munkát és a profi hozzáállást a futballistáktól?
Amikor a klub vezetőivel tárgyaltunk, az egyik alapvető feltételem az volt, hogy legyenek komoly céljaink, és a csapatot ugyanazzal a szemlélettel irányíthassam, mintha egy NB1-es vagy NB2-es öltözőben dolgoznék. Ebben maximálisan partnerre találtam a vezetőségben. Az ember ragaszkodik bizonyos alapelvekhez, amelyekből nehezen enged, ugyanakkor tisztában vagyok azzal is, hogy a játékosaink a futball mellett dolgoznak, tanulnak, sokan pedig edzőként is tevékenykednek, így számukra a labdarúgás nem az egyetlen megélhetési forrás. Én azonban mindig azt vallottam, hogy a profizmust nem a fizetés nagysága határozza meg, hanem a hozzáállás. Az számít, milyen mentalitással érkezik valaki az edzésre, hogyan készül a mérkőzésekre, és milyen elkötelezettséget mutat a mindennapokban. Ezt kértem a játékosoktól is: legyenek profik minden tekintetben. Bár az időbeosztásunkból adódóan nem tudunk annyit edzeni, mint egy élvonalbeli csapat, azt nyugodtan kijelenthetem, hogy az edzésmunkájuk és a hozzáállásuk abszolút profi szintet képvisel.
fotó: Mátészalkai MTK
Boér Gábornak köszönjük szépen, hogy a rendelkezésünkre állt!
Be the first to comment