Miss Nettie J. Honeyball 1894-ben még egy újsághirdetésben toborzott női focistákat, és az így megszületett csapat tagjai még egymás ellen játszották első mérkőzésüket, amelynek során az Észak London 7-1 arányban nyert Dél-London ellen. Ez volt az első női egyesület, a British Ladies’ Football Club, megszületésének pillanata.
Az 1890-es években Európában a nők még fűzőt viseltek, napernyőben és kalapban sétálgattak, és ha társadalmi helyzetük és idejük megengedte, inkább csak zongoráztak és a lovas sportoknak hódoltak. Így aztán természetesen Miss Honeyball is álnéven hirdetett az újságban, és valódi személyéről máig sem tudunk túl sokat. Az viszont valószínűnek tűnik, hogy játékosai, akik közül sokan szintén álnevet viseltek, jobbára a középosztályból kerültek ki. Edzőjük, egy bátor férfiú, John William Julian, a Tottenham Hotspur játékosa volt.
Természetesen a nők pályára lépésétől sokan idegenkedtek. Számos kritikus írás látott napvilágot a korabeli sajtóban, amelyek ízléstelennek, sőt egyenesen szemérmetlennek minősítették a sportág ezen változatát. Gondoljunk csak bele, még a szüfrazsett mozgalom is csak később, az 1900-as évek elején jelentkezett, és a pályára lépő hölgyek jogilag még mind apjuk vagy férjeik gyámsága alatt álltak!
Ám a boldog békeidők hamarosan véget értek Európában. Kitört az első világháború és az élet gyökeresen megváltozott. Már össztársadalmi érdeknek számított, hogy a nők ne csupán háztartással és gyermekneveléssel foglalatoskodjanak. Mivel a gyengébbik nem helyettesítette a férfiakat a gyárakban, megszületett a gondolat, hogy akár a futballpályákon is megállhatná a helyét. A Dick, Kerr & Co nevű lőszergyár egyik munkatársa, Grace Sibbert jótékonysági mérkőzést szervezett a gyár női csapatának részvételével, a sebesültek, hadiárvák és özvegyek javára. A mérkőzésre 1917 karácsonyán került sor, amelyre tízezer ember váltott jegyet. A gyár csapatának sikere pedig innen kezdve megállíthatatlan volt. A prestoni Dick, Kerr’s Ladies a korszak angliai sztárcsapatának számított és sikert sikerre halmozott, majd nemzetközi hírnévre is szert tett, hiszen a prestoni hölgyek játszották az első nemzetközi futballmeccset is egy francia csapat ellen, 1920-ban, mintegy 25 ezer néző előtt.
Egy évvel később viszont a női csapatokat egyszerűen eltiltották az angliai pályák és stadionok használatától. Az indok a szokásos volt, a női foci ízléstelen, a valódi ok pedig valószínűleg az attól való félelem, hogy a női labdarúgás népszerűbbé válhat a férfiak játékánál.
A futball hazájában így kényszerültek a női játékosok a rögbipályákra. Száműzetésük igen hosszú ideig tartott, hiszen a tiltás egészen 1971-ig ! érvényben is maradt. A hetvenes években aztán Európa számos országában ismét lendületet vett a női labdarúgás, például hazánkban is, de az új sztárcsapatok már nem az angol, hanem az olasz és német együttesek voltak.
Az első hivatalos Európa –bajnokságot 1991-ben rendezték Dániában, amit Németország nyert meg legyőzve a dán hölgyeket. Világviszonylatban pedig a sokáig legjobbnak tartott németek mellé felzárkózott Kína, Japán és az Egyesült Államok. Napjainkban a női labdarúgás szerencsére már nem számít megosztó jelenségnek, sőt, egyértelműen az egyik legdinamikusabban fejlődő sportágak közé tartozik. Szóval, hajrá lányok!
Iváncsik Edda