A realitás ismét bebizonyosodott, a Ferencváros az álmokból célokat formálva ismét elvérzett a Bajnokok Ligája selejtezőjében. Íme néhány tényező és probléma, hogy ez miért nem jön össze és miért ez a realitás.
Játékospolitika
Amikor 2004 után először jutott be csoportkörbe a Ferencváros, rendre az volt jellemző az FTC-re, hogy már télen kialakítják azt a csapatot, amellyel nyáron nekivágnak a selejtezőknek. Nos ez az utóbbi időben megváltozott és ebben a selejtezősorozatban is kijött: ismét új vezetőedző, aki nyáron érkezett és a kezdőben rögtön két nyári szerzemény, Rommens és Raul Gustavo, utóbbi negatív hőse is lett a Midtjylland elleni párharcnak. De hol vannak a télen szerződtetett labdarúgók?
- Kodrót nyáron lepasszolták kölcsönbe a Göztepének
- Sevikyan kapott 7 percet a visszavágón 1-3-nál
- Maiga mindegyik meccsen kezdett, majd a visszavágóra már ő is kikerült
- A kölcsönből visszatérő Loncar pedig futott egy viszonylag jó tavaszt, de Jansennél kikerült a keretből
Az már az Eb-n kiderült, hogy sajnos Varga Barnabásra nem számíthat sokáig a Ferencváros, de nemhogy minőségileg, még félig sem sikerült úgy pótolni Pesiccel, vagy Basseyyel, amely eredményt mutatott volna.
Marquinhos eladása szintén érdekes, hiszen ha ráértek volna eladni a selejtezők végén, talán nagyobb eséllyel ment volna bele a Midtjylland elleni párharcba az FTC. Ennek ellenére a minőségbeli pótlás a brazil esetében is hiányzott.
Ugyanez Samy Mmaeeról is elmondható, főleg, hogy a herningi odavágó Gustavo és Knoester elképesztő egyéni hibáiból születtek.
Az utóbbi időszakban egyre több télen érkező fut gallyra, nem biztos, hogy sokan emlékeznek Baden Frederiksen, Sagal vagy Boudjemaa nevére. Pedig mind a 2023-as átigazolási időszakban télen, azaz mindössze másfél éve.
Irreális elvárások, álmok helyett célok, kommunikáció
Már zsinórban negyedik szezonban nem lesz ott a magyar bajnok a BL-főtáblán. Jogos elvárás lehet velük szemben a legrangosabb európai kupasorozat főtáblája?
2020-ban óriási bravúrral ez összejött a Ferencvárosnak, azóta viszont a legjobb eredmény a Doll-éra óta legrosszabb FTC-edzőnek titulált Stögerrel egy BL-playoff volt a sokkal jobb erőkből álló Young Boys ellen. A svájci bajnok akkori csapatában jónéhány svájci játékos is futballozott, amely aztán alapembere lett az Eb-negyeddöntőt játszó és egyben a magyar válogatottat is legyőző gárdának. Talán róluk is példát lehet venni.
Visszakanyarodva a '20-as csoportkörhöz: volt egy jó edző, egy jó stratégia, magyar válogatott akkori alapemberei (Sigér és Lovrencsics, akik fontos gólokat is szereztek például), a Rebrov-éra talán legjobb légiósai (Uzuni és Tokmac) és teljesen más feltételek:
- mindössze 1 párharcot kellett nyerni a playoffig
- amennyire hátrány volt a zárt kapu a hazai meccseken, úgy azért előny is a Celtic elleni idegenbeli találkozón
- számítottak az idegenben lőtt gólok, ezzel jutott főtáblára a Ferencváros
És adott volt egy lehetőség, amivel éltek a zöld-fehérek, azóta azonban rendre nem jön össze a BL, de be kell látni, hogy az akkori feltételekkel tökéletesen élt a magyar bajnok, de ezek már nincsenek meg. Ez nem csak a Ferencvárosra igaz egyébként, a Midtjylland se előtte, se utána nem volt főtáblás a Bajnokok Ligájában. Azonban azt a Kobenhavn-t előzte meg, amely nemrég a BL legjobb 16 csapata között versenyzett. És most nézzük meg, ettől milyen messze van a Ferencváros.
Mivel az álom és a csoda megtörtént, így szinte minden évben majdnemhogy elvárásként van megfogalmazva a klub részéről és a sajtóban is a BL-főtábla, majd jön a feröeri, az azeri és a dán bajnok és a valóság. Utóbbi kettő esetében kellett volna a bravúr, de az mindig kell egy ilyen cél elérésben. Lassan ez olyanná válik, mint a vb-selejtezők. Minden sorozatnál reménykedünk, elhisszük, hogy na de majd most meglesz és mindig jön a valóság. Hinni lehet, reménykedni, szurkolni lehet, nagyot álmodni lehet, de a realitásokkal nem árt tisztában lenni és úgy kommunikálni a nyilvánosság felé. Aki tisztában volt a realitásokkal, azt egyáltalán nem érte meglepetésként a párharc végeredménye.
( Ugyanúgy csoportkörért küzd kettővel lejjebb a Paks, a Felcsút és a Videoton, mégsem volt megfogalmazva sehol, hogy a csoportkör a cél. Egyelőre mindegyikőjük áll. )
Hasonló a helyzet az Olympiacos elleni párharcra visszautazva az időben: "Célunk a Konferencia-liga megnyerése!". És ez az idézet nem az egyébként végső győztes Olympiacostól, hanem a Ferencvárostól érkezett .
Halasztások
Sokan támadják a Ferencvárost a halasztások kapcsán, azonban egy olyan csapattól, amely BL-főtáblán szeretne szerepelni, annak bírnia kell a kettős terhelést. Főleg ekkora létszámú kerettel. Jansen kevésbé rotált ezeken a bajnokikon és hiába bő az FTC kerete, minőségileg már kevésbé tud válogatni a holland szakvezető, de akkor egy olyan keretet kell kialakítani, amellyel egyszerre a hazai és a nemzetközi fronton is eredményes tud lenni az FTC, ha már ilyen célokat tűznek ki maguk elé.
Az utóbbi években segített bármit is a halasztás? Mert tavaly az ír (!) bajnok elleni EKL-selejtezőre rápihenve elnapolta a Kecskemét elleni bajnokiját az FTC, ahogy tette ezt mondjuk a Qarabag elleni kiesés esetén is 2 évvel ezelőtt, vagy az Olympiacos elleni februári találkozót megelőzően.
Ha a rotálás miatt 1-2 vereség be is csúszna a Ferencvárosnak, aligha azon múlna egy esetleges bajnoki cím, ráadásul a keret többi tagját még a nyáron letudják passzolni, ha ott nem bizonyítanak. Arra pedig talán ilyenkor nem is gondolnak, hogy ha tegyük fel a továbbjutásért megy decemberben (és az új lebonyolítás miatt már januárban is) a nemzetköziben a Ferencváros, akkor mennyire fog hiányozni majd egy nyárról elhalasztott debreceni és zalaegerszegi bajnoki pótlása? A DVSC elleni halasztás hivatalosan a Campus Festivalhoz köthető, de mindez egy szombat esti időpontra betűzött pályaválasztói jog felcserlésével elkerülhető lett volna.
Sajnos az is igaz, hogy az NB I nem készíti fel a csapatokat megfelelően a nemzetközi megmérettetésre, azonban más klubok sem kapnak akkora támogatást, amellyel legalább a Ferencvárossal versenyezni tudnának a bajnokságban.
Hol vannak a magyarok?
Többen sértésnek veszik ezt a kérdést, majd rögtön a Paks-Corvinul meccsel dobálóznak, de valóban, ez a tendencia sem a Fradira, sem a magyar játékosokra nem jó és ennél sokkal komolyabban kéne kezelni és a "Hol vannak a magyarok?" kérdés már nem beszólás, hanem probléma.
Mellékszál: (Felesleges kibúvó, hogy a Paks csupa magyarokkal kikapott 4-0-ra a Corvinultól, elég csak megnézni, hogy hány játékost ad a Paks a magyar válogatottnak és mik az FTC és a Paks céljai a nemzetköziben, de a kettő között egy átmenetet kéne meghúzni.) A Paks saját maga szintjéhez és nemzetközi tapasztalataihoz, valamint anyagi feltételeihez képest bravúrt ért el. Ez az ő szintjükön egy EKL-playoffot és egy rendre csoportkörös ciprusi csapat 5-0-s kiejtésének megfelelő. A Ferencváros szintjéhez, nemzetközi tapasztalataihoz és anyagi feltételeihez képest a bravúr a BL-csoportkör lett volna, de itt maradt a realitás. A nagy pofont pedig mind az FTC, mind a Paks már alaposan megkapta.
Attól, hogy nincs BL, az még száraz tény, hogy a Ferencváros állandó résztvevője lett egy európai kupa csoportkörének az elmúlt években. Igaz, azzal, hogy kiemelt és a 2. fordulóban kezd, valamint behozták a Konferencia-ligát, nagyobb bravúr lenne egyikbe se bejutni, mint fordítva, amely nagyrészt a Ferencváros elmúlt nemzetközi szerepléseinek köszönhető a koefficienspontok növelésével, másrészt a Videoton volt még az a csapat, amely kisebb arányban ezeket gyűjtögette (2017-playoff, 2018-EL-csoportkör és BL-playoff, 2020 és 2022-szintén playoff)
A Ferencváros idei 4 BL-kezdőjében 1 db magyar játékos szerepelt, aki nem más, mint Dibusz Dénes. A válogatottnak is jót tett, hogy nemzetközi szinten ennyi tapasztalatot szerzett, hiszen Gulácsi Péter hiányában sok panasz az ő játékára nem lehetett az Eb-selejtezőkön. Azonban más magyar standard játékos nincs Jansennél. Lehet, hogy egy külföldi az adott poszton jobb képességekkel rendelkezik és minőségi légiós is fordult meg az FTC-nél az elmúlt időszakban, de ha sikerülne magas szintre a fiatalokat felépíteni és beépíteni a keretbe, akkor azzal talán a válogatott és a Ferencváros is jól járna. Akik az FTC-ben nevelkedtek, ők jobban tisztában vannak a klub múltjával és szurkolóival, ellenben azokkal a légiósokkal, akik fél év után tovább állnak és igazából semmit nem alkottak. Erre remek példa az újonnan szerződtetett Rommens, aki maga nyilatkozta, hogy rászóltak, mikor lila pólóban ment le edzeni. Az más dolog, hogy a teljesítményével sem volt képes tudatlanságát kompenzálni.
Igaz, a 2019-20-as szezonban sem volt túlzottan sok a hazai labdarúgók száma, de Ferencváros szurkolók közül is biztosan vannak olyanok, akik hiányolják a Varga Roland, Sigér, Lovrencsics vagy Böde karakterű és kaliberű magyar játékosokat és helyettük temérdek afrikai légióst kell figyelniük, akik közül nem sokan képviselnek magas és elvárt minőséget. Ráadásul így a magyar fiataloknak/ középkorú, stabil játékosoknak kiváló lehetőség, hogy fixen csoportkörben pallérozódjanak, majd ezután akár külföldre is értékesítheti őket a klub egy magasabban jegyzett bajnokságba és ezzel a válogatottnak is egy stabil magot képezzenek, ezzel talán nem lennének olyan problémáink, hogy az Eb-re úgy utazunk ki, hogy a légiósiank közül rengetegen nem játszanak a klubjaikban. 3-4 minőségi légiós szükséges egy magyar klubba, amely csoportkörben szerepelne, de az FTC-nél a számuk már a duplája, a minősége meg egyeseknél legalább a fele.
Sokszor erre az a kontra, hogy a Real Madrid és a Manchester City se áll fel sok hazai játékossal. A Real a legutóbbi BL-döntőt igaz, hogy 2 spanyollal a kezdőben nyerte, de ez már 1-el több a hazai labdarúgókét illetően, míg a City több fiatalt is bedobott a hétvégi kupadöntőn, de Európa számos topcsapatával lehetne jönni, amivel felesleges is összehasonlítani a Ferencvárost, sokkal inkább érdemesebb a selejtezőkben indult többi együtteshez mérni. Itt csak 1 csapat volt, amely kevesebb, azaz 0 hazai játékossal állt fel egy selejtezőre, az a ciprusi APOEL volt, amely egyébként a Slovan ellen szintén a 3. körben búcsúzott.
Bognár Györgyöt az FTC első embere gyakran kritizálta, ennek ellenére egy bizonyos Varga Barnabást ő vitt el Gyirmótról, hogy Pakson méggólerősebb játékost faragjon belőle, majd onnan eligazolva a magyar válogatott és a Ferencváros elsőszámú gólfelelőse legyen. A magyar játékosok értékesítését tekintve Lisztes Krisztián jó üzletnek tűnik, hiszen mégis a Bundesligába passzolt el egy ráadásul saját nevelést a Ferencváros, bár Lisztes a nemzetközi kupaporondon nem tündökölt, talán nem véletlen, hogy Rossi sem küldött neki még meghívót a válogatottba. Viszont az eladásokat tekintve érdemes megnézni, hogy míg a pár éve a Dinamo Zagrebben az FTC ellen játszó Dani Olmo a Barcelona, Josko Gvardiol pedig a Manchester City játékosa, vagy a Midtjylland által értékesített Artem Dovbyk spanyol gólkirályi cím után az AS Roma labdarúgója, addig a topligákba való eladásokat tekintve csak Uzuni (Granada) és Lisztes (Frankfurt) amelyet a zöld-fehérek fel tudnak mutatni az elmúlt évekből.
A nemzetközi kupaporond miatt is, de Rossi a stabil ferencvárosi magyar labdarúgókat, mégha eléggé kevés is a számuk, rendre beválogatta a keretbe, ilyen volt Botka, Vécsei, Dibusz, Varga, vagy anno Sigér.
Óriási ellenszenv kialakítása, és itt most nem az FTC-UTE tradíciós ellentétről van szó
A kivételezés, a temérdek lelketlen légiós, a nagy szavakkal való dobálózás és a sokszor az ellenféllel való sportszerűtlen megnyilvánulások (gondoljunk a Paksnak való odaszólásokra, a 2023 márciusi Honvéd elleni meccsen tett speaker-beszólásra), a túlzott magasztalások, a magyar játékosok leépítése, mellőzése, a magyar edzők degradálása pedig nem a BL-csoportkörbe, hanem a magyar szurkolók egyik, hanem a legellenszenvesebb csapatává teszik a Ferencvárost, az erkölcs pedig a zöldek mottójából egyre kiveszni látszik. Ellenszenv persze mindig is volt, ennek hagyományai is vannak, de ez az utóbbi években fokozódni látszik és talán nem véletlenül.
Ha az FTC segítené a magyar klubokat (és nem csak a koefficiensekkel, mert az FTC nem azért akar jól szerepelni, hogy a Paksnak vagy a Vidinek könnyebb legyen csoportkörbe jutni) akkor talán el lehetne azt érni, hogy több csapatunk is nemzetköziben jó eredményt érjen el és ne legyen ekkora ellenszenv Fradistáktól egy Paks felé és minden más magyar szurkolótól az FTC irányába (kivéve persze, ha tradíciós ellentétek miatt egymás elleni bajnokin). Az első mondat első fele nem lehet elvárás, azonban jelenleg az egyik legnépszerűbb klubról van szó és a generált feszültség már nemcsak a szurkolókon, de az ellenfelek vezetőedzőinek nyilatkozatából is látszik. Ekkora eléréssel sokkal pozitívabb irányba lehetne terelni a témát, ha az FTC sportszerűséget sugározna, akkor ez vissza is köszönhet más klubok részéről.
Biztosan volt egy-két Fradista anno, aki tudott az Újpestért szorítani a Sevilla ellen, vagy a Vidinek az AEK ellen a BL-ért, de mára már máshol tartunk. Ha kommunikációban a Ferencváros, nem a Paksba rúgdalna bele, hanem ha már megnyilvánul velük kapcsolatban, akkor egy-egy elismerő szó talán az FTC imagét is növelhetné, nem csak a Paksét. Vagy ha ezen a vonalon maradunk, az Üllőin mellőzött magyarok NK-csapatba való kölcsönadásával szintén egy kicsit előlehetne segíteni azt, hogy több csapatunk érje el a főtáblát. Ehelyett megy a degradálás, a sportszerűtlenség, a másik hibáztatása, az adok-kapok bizonyos klubok között és ezzel nem kevés unszimpátiát generáltak maguk köré, majd hétvégente megy a szócsata más klubok részéről a Ferencváros irányába és onnan vissza. Ezt csak úgy lehet visszaszorítani, ha jön egy ellenlépés és valami elindul az ellenkező irányba, mert lassan ez már óvodás cicaharcba lép át. Nem véletlenül alakult ki ez az FTC-Paks ellentét is, gondoljunk csak 2020-ra, amikor a Paks csapatát ledöntötte a COVID és a B-csapattal kellett utazniuk a Groupamába, mert a Ferencváros nem ment bele a halasztásba. Ezek után miért kellene bárkinek is ebbe belemenni? A tiszteletet és a sportszerűséget csak akkor kapja vissza egy csapat, ha azt kiérdemli, de hogy ez bekövetkezzen, arra nagyon kevés az esély. A jelenlegi szituáció viszont senkinek nem jó, még is vígan fürdenek benne. Ha ekkora eléréssel ilyen értékeket képviselne az FTC, akkor az nem terelné a klub megítélését rosszabb irányba, sőt. Mindennek bekövetkezése azonban olyan naiv álomnak tűnik, mint a Bajnokok Ligája.
A kialakult szituáció egyelőre azt eredményezi, hogy egyre több az ellendrukker, amely már nem közömbösen figyeli egy másik NB I-es csapat nemzetközi meccsét, hanem kifejezetten ellene szurkol. Vannak kivételek, de az ellendrukkerek száma fokozatosan nő.
A derbin minden zöld utálni fog minden lilát, és minden lila utálni fog minden zöldet, ez így van rendjén, de nemzetköziben azonos célokért lehet együtt küzdeni: hogy a magyar klublabdarúgást egy picit visszahozzuk a térképre és ki tudja, lehet még jön a Groupamába a Juventus, a Megyerire a Bayern, a Bozsikba a Manchester United, vagy Székesfehérvárra a Real. Mindez a jelenlegi viszonyokban azonban lehetetlennek tűnik. De ott még nem tartunk, mint a topcsapatok, mert egy Barcás nem szurkol a Realnak a BL-döntőben csak mert spanyol az a klub is, de mi ezen a szinten korántsem tartunk.
Összességében több összetevője is van, hogy a magyar bajnok ezúttal sem jut el a Bajnokok Ligájában legalább a rájátszásig és hogy ez meglegyen, nagyon sok mindent újra kell gondolni és tervezni és a mellényből kicsit visszavenni, ez már bevált idén egyrészben, hiszen a TNS-t nem nézte le annyira az FTC, mint tavaly a Klaksvíkot, ennek meg is lett az eredménye.
