Vajon mi az, ami annyira népszerűvé tette a focit a magyarok körében? Miért van az, hogy még ma is emberek ezrei, sőt tízezrei ülnek le a tévé elé, ha a magyar válogatott játszik, vagy éppen a hazai sztárfocisták külföldi meccseit közvetítik. Vitathatatlan, hogy a magyarok körében a foci a legnépszerűbb sportág, aminek van némi alapjai, bár a vízisportokban sem vagyunk éppen gyengék. Ahogy azt a bet365 online sportfogadás oldalán való fogadás is megmutathatja, a magyar foci, ha nem is a legjobb, de maga a sportág igencsak népszerű. A bukméker egyébként nem csak a legnagyobb bajnokságokat, de a kisebb hazai versenyeket is fogadásra elérhetővé teszi. Jelen leírásunk arról szól majd, hogy milyen a magyar foci megítélése, és hogyan változott az az elmúlt évtizedekben.
Gazdag történetű sport
A futball Magyarországon igen gazdag történelemmel rendelkezik, noha maga a sport sem létezik olyan igazán régóta. Itthon a sportág aranykorát a 20. században élte, ezt az időszakot a Puskás Ferenc név és az Aranycsapat megnevezés uralta. Az 1950-es évektől kezdve hatalmas érdeklődés övezte a sportágat, sőt, volt olyan időszak, amikor a nemzeti válogatott megállíthatatlannak tűnt, 32 egymás utáni veretlen mérkőzést felmutatva. A sajátosan anarchikus és változatos magyar foci-stílus sokáig garantálta a győzelmet és a hírnevet, majd jöttek a nagy történelmi viharok, és a foci jobban háttérbe szorult, a nagy nevek pedig disszidáltak.
A foci, mint egyesítő erő
A focinak és sok más sportnak is megvan a maga pszichológiai ereje, amely egymástól szögesen eltérő nézeteket valló és más-más értékeket képviselő embereket képes egy zászló alatt egyesíteni. Nemtől, kortól, és a szociális-gazdasági háttértől függetlenül mindenki élvezni tudja a focit – már aki szereti – és együtt ünnepelnek vagy háborognak a csapatuk eredményén. Sokági igazi nemzeti egyesítő erő volt a foci, de a rendszerváltás óta már inkább megosztó, mint egyesítő ereje van a focinak, különösen ha profi szintről, a klubokról és a nemzeti válogatottról van szó.
A foci változásai a rendszerváltás után
A focihoz való viszony elég jelentősen változott az elmúlt harminc évben. Sokak számára még mindig izgalmas sportot jelent, mások már inkább utálják… de persze ott vannak a gyerekek, akik órákig képesek játszani, igaz, ők sem Puskás Öcsik, hanem inkább Ronaldo-k és Messi-k akarnak lenni. Az lett a szomorú valóság, hogy hiába ölne évről évre milliókat a látványsportnak számító fociba, nincsenek már igazi tehetségek. Aki van, annak meg nem elég amit itthon kap, és inkább külföldre szegődik. Mivel a foci mára nem a tehetségről, hanem inkább a pénzről szól, a focisták lassan többet ülnek a sminkszékben egy reklámforgatáson, mint a pályán ügyességüket fejlesztve. Ez egyébként a legjobban abban tükröződik, hogy a magyar válogatott nagyon gyengén szerepel minden bajnokságon, és a selejtezőkből csak nagyon ritkán jutnak tovább.
De miért lehet még népszerű a játék?
Nos, a fociban ma már nem a nemzeti válogatotté a főszerep, hanem a csapatoké, a kluboké, mint a Fradi, az MTK, a Dunaferr vagy akár vidéken a ZTE vagy a Haladás. Ezek a csapatok sem játszanak olyan fényesen, sőt, sokuknál idegenlégiós játékosok vannak, akik még magyarul sem tudnak, a helyi embereket még meg tudják mozgatni. A kis falvakban is akadnak jó játékosok, és noha egy-egy község csapata elveri a másikat, a mérkőzések mindig barátságosak.
Összegezve
A foci ugyan nem akkora nagy nemzeti összetartó erő, mint fénykorában volt, de még mindig megvan a sajátos közösségépítő ereje. Emiatt sokan a focit használják szórakozásra és menekülésre a hétköznapok elől.