Remekül kezdte az idényt az Ózd-Sajóvölgye: hat forduló után öt győzelemmel, 17–4-es gólkülönbséggel vezeti az NB III Észak-Keleti csoportját. Szala Ákos vezetőedző azonban óva int attól, hogy már most messzemenő következtetéseket vonjanak le a tabellából. A szakemberrel a nagyszerű rajt hátteréről, az ózdi futballban rejlő lehetőségekről, a putnoki „hazai” mérkőzésekről, edzői filozófiájáról és arról is beszélgettünk, meddig juthat az éhes, bizonyítani vágyó csapata.
– Hat forduló után öt győzelemmel, 17–4-es gólkülönbséggel vezetitek az NB III Észak-Keleti csoportját. Számítottál arra a szezon előtt, hogy ennyire jól sikerülhet a rajt?
Hat mérkőzésből szerintem még nagyon nehéz komoly következtetéseket levonni. Az ellenfeleink alig több mint egyharmadát láttuk testközelből, tehát még nagyon a bajnokság elején járunk. Jól néz ki a tabella, és természetesen jó visszajelzés, hogy jelenleg az első helyen állunk, de ennél többet nem szabad belelátni. Ugyanezt mondanám akkor is, ha most a tizenharmadik helyen lennénk. Rengeteg mérkőzés és rengeteg munka van előttünk. Nekünk nem a tabellával kell foglalkoznunk, hanem azzal, hogy folyamatosan jobb csapattá váljunk.
– Mi az, amiben szerinted jelenleg ennyire erős az Ózd-Sajóvölgye?
Sikerre éhes játékosaink vannak. A keretünk közel kilencven százaléka tavaly még a bennmaradásért küzdött, most pedig elkezdte megtapasztalni, milyen érzés rendszeresen mérkőzéseket nyerni. A siker étvágyat tud csinálni. Minden mérkőzést külön kezelünk. Az előző találkozóra csak addig nézünk vissza, amíg megtaláljuk benne azt, amit javítanunk kell. Utána lezárjuk, és megyünk tovább. Nem szeretném és nem is fogom engedni, hogy ez a csapat valaha is jóllakottá váljon attól, amit már elért.
– Mi áll az eddigi eredményesség hátterében?
Elsősorban a munka. Sokat követelünk a játékosoktól, de ami ennél is fontosabb: vevők rá. Van bennük fogadókészség a fejlődésre, és ez edzőként nagyon sok lehetőséget ad. Emellett szerintem fontos az a nyugalom és stabilitás is, amit a csapat és a szakmai stáb a háttérből kap. Egy játékos akkor tud igazán a teljesítményére koncentrálni, ha körülötte rend van. Ebben a klub vezetésének is komoly szerepe van.
– A remek rajt változtatott valamit a szezon előtt megfogalmazott célokon?
Semmit. Hat forduló után szerintem hiba lenne új célokat gyártani egy pillanatnyi tabella alapján. Mindig a következő mérkőzésre koncentrálunk. Erős a csoport, több nagyon jó csapat van, és van olyan ellenfél, akit még nem is láttunk testközelből. Éppen ezért most helyezésekről vagy végső sorrendről beszélni szerintem nem magabiztosság lenne, hanem megalapozatlan kijelentés. Mi inkább dolgozunk.
– Öt győzelem és a listavezetés után már mertek egy kicsit nagyobbat álmodni?
Nem álmodozni szeretnénk, hanem megdolgozni az álmainkért. A kettő között szerintem óriási különbség van.
– Az Ózd a hazai mérkőzéseit jelenleg Putnokon játssza, ahol korábban vezetőedzőként dolgoztál. Milyen érzés számodra hétről hétre visszatérni a Várady Béla Sportközpontba, ezúttal már az Ózd vezetőedzőjeként?
Nagyon sok szép emlék köt oda. Három alkalommal ünnepelhettem ott éremátadón a csapataimmal, köztük bajnoki címet is, ezért természetesen mindig különleges hely marad számomra. Sok nagy mérkőzést és szép győzelmet éltünk át együtt. Ugyanakkor ez már egy lezárt fejezet. Edzőként szerintem nem lehet a múltból élni. Ha az elmúlt sikereinkkel foglalkozunk, akkor nem fogunk semmilyen sikert elérni a jövőben. Száz százalékban a jelenlegi csapatom eredményessége érdekel, és a most aktuális klubommal, vezetőinkkel, stábommal, játékosainkkal szeretnék valami maradandót építeni. Az, hogy jelenleg éppen Putnokon játsszuk a hazai mérkőzéseinket, egy érdekes helyzet, de erre nincs ráhatásom. Arra viszont van, hogy milyen csapatot küldünk ki hétről hétre a pályára.
– Hat forduló alapján milyennek látod az Észak-Keleti csoport erőviszonyait?
Sok jó csapat van a ligában, és szerintem rengeteg olyan mérkőzés lesz, amelyet nüanszok döntenek majd el. Éppen ezért próbálunk nagyon sok apró részlettel foglalkozni a mindennapi munkában. Egy bajnokságban sokszor nem óriási különbségek választják el egymástól a csapatokat. Nekünk azért kell dolgoznunk, hogy amikor egy mérkőzés egy-két döntésen, helyzeten vagy apró részleten múlik, ezek a nüanszok minél többször felénk billenjenek.
– Van olyan csapat, amely pozitív vagy negatív értelemben meglepett, és kiket tartasz a legerősebb riválisoknak?
Hat mérkőzés után még nem szeretnék senkit minősíteni. Most nagyon könnyű lenne a tabellából kiindulni, de szerintem az félrevezető lehet. Van még bőven idő arra, hogy valaki kiegyenesedjen egy gyengébb kezdés után, ahogy arra is, hogy egy jól rajtoló csapat visszaessen. Kell még négy-öt forduló ahhoz, hogy valamivel reálisabb képet kapjunk az erőviszonyokról. Egyelőre sokkal fontosabbnak tartom, hogy saját magunkkal foglalkozzunk.
– Ózdnak komoly futballmúltja van, ugyanakkor jelenleg Putnokon játsszátok a hazai mérkőzéseiteket. Mennyire jelent hátrányt, hogy nem Ózdon léphettek pályára, és mit jelentene a csapatnak, ha ismét valóban hazai környezetben fogadhatná az ellenfeleit?
Minden csapat a saját városában érzi igazán otthon magát, és biztos vagyok benne, hogy Ózdon már most lényegesen több néző előtt játszanánk. Érezhető, hogy a város nagyon éhes a sikerre és arra, hogy legyen egy csapata, amellyel azonosulni tud. Most azonban van egy időszak, amin keresztül kell mennünk azért, hogy később egy szebb korszak következhessen. Ezt el kell fogadnunk. Közben viszont sokan így is átjönnek Putnokra a mérkőzéseinkre, amit nagyon értékelünk. A mi feladatunk az, hogy a teljesítményünkkel rászolgáljunk arra, hogy hétről hétre egyre többen legyenek kíváncsiak ránk. Mire pedig egyszer valóban hazatérhet a csapat Ózdra, szeretném, ha addigra lenne valami, amihez az emberek igazán kötődni akarnak.
– Hogyan jellemeznéd magad vezetőedzőként?
Nagyon szeretek nyerni. Talán túlságosan is. De számomra a győzelem nem azt jelenti, hogy kilencven percet valahogy túlélünk, aztán megnézzük az eredményjelzőt. Azt szeretném, hogy legyen tartalma annak, amit csinálunk. Legyen felismerhető a csapatunk, legyen elképzelésünk labdával és labda nélkül, és a játékosok tudják, miért csinálnak valamit a pályán. Ebben hiszek, és ezért dolgozunk rengeteget a stábommal. Természetesen az eredmény az elsődleges – versenysportról beszélünk –, de szeretném, ha közben a néző azt is érezné, hogy érdemes volt kijönnie a mérkőzésünkre.
– Milyen futballban hiszel, és mennyit változott az edzői gondolkodásod az elmúlt években?
Szeretem, ha minél több dolgot mi tudunk kontrollálni egy mérkőzésen. Természetesen mindig van velünk szemben egy ellenfél, amelynek pontosan az a célja, hogy ezt megakadályozza – ettől érdekes a futball. Mi szeretnénk játszani, birtokolni a labdát, tudatosan keresni azokat a területeket, ahol létszám- vagy pozíciós előnyt tudunk kialakítani, majd ezeket megfelelő pillanatban kihasználni. Nem önmagáért akarjuk birtokolni a labdát: azért akarjuk, hogy helyzeteket alakítsunk ki és gólokat szerezzünk. A ligában több ettől teljesen eltérő stílusban játszó, eredményes csapat van. Nem gondolom, hogy a mi futballunk jobb vagy rosszabb lenne az övéknél. Egyszerűen más. Nekünk viszont ezt a saját játékunkat nagyon magas szinten kell művelnünk ahhoz, hogy eredményesek tudjunk lenni más felfogásban játszó csapatok ellen.
Én is folyamatosan változom edzőként. Korábban talán még inkább az foglalkoztatott, hogyan tud a csapatom minél több gólt szerezni. Ez ma is nagyon fontos számomra, de az elmúlt időszakban sokkal többet foglalkozom azzal is, hogyan tudunk stabilak maradni labda nélkül. Szeretnénk a játék összes fázisában előrelépni, fejlődni a következő hetekben.
– Ha a bajnokság végén visszatérnénk ehhez a beszélgetéshez, milyen eredménnyel lennél igazán elégedett? Hol szeretnéd látni akkor az Ózd-Sajóvölgyét?
Azt szeretném, hogy amikor a bajnokság végén visszanézünk erre a szezonra, senkiben ne maradjon hiányérzet. Se bennem, se a stábomban, se a játékosokban. Azt akarom érezni, hogy mindent beletettünk, ami bennünk volt, és közben hónapról hónapra jobb csapattá váltunk. Tele vagyunk „csak azért is megmutatom” érzésű sráccal. Olyan játékosokkal, akiknek van bizonyítási vágyuk, akik többet akarnak kihozni magukból annál, mint amit korábban. A vezetőink, a stábunk és én jómagam is ilyen szellemiségű vagyok. Éppen ezért nem tudom megmondani, hová visz majd minket ez a szezon. De arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy ha ez a társaság végig megőrzi ezt az éhséget, és ugyanilyen alázattal dolgozik tovább, akkor hol lesz ennek a csapatnak a határa.
Fotók: Ózd-Sajóvölgye
Be the first to comment