Dibusz Dénes 1990-ben született Pécsen. A helyi PEAC-ban kezdett el focizni, 2003-ban a PMFC-hez került. 2009-ben mutatkozott be az NB II-ben a felnőttcsapat tagjaként, majd egy évet Barcson töltött kölcsönben. A ’10/11-es szezonban kulcsszerepe volt a Munkás másodosztályú bajnoki címében és feljutásában. Az élvonalban is ő volt a pécsiek elsőszámú kapusa, 2014-ben leigazolta a Ferencváros, ebben az évben debütált a válogatottban is. Doll, Rebrov és Stöger irányítása alatt is rendre az ő nevével kezdődött az FTC kezdőcsapata, nincs ez másként most, a Csercseszov-érában sem. A Fradival a számos hazai trófea mellett a Bajnokok Ligája és az Európa Liga csoportkörében is védett. Az utóbbi években a nemzeti csapatban is egyre gyakrabban kap lehetőséget, klubjában pedig tavaly óta ő viseli a csapatkapitányi karszalagot is. Elsősorban a Fradival és a magyar válogatottal kapcsolatban kérdeztem, de elmondta véleményét a magyar játékosok helyzetéről az NB I-ben, beszélt személyes céljairól, illetve a nevelőegyesülete is szóba került.
- A Debrecen elleni bajnokin visszataláltatok a győztes útra, 8 NB I.-es meccsből ez volt a hatodik, amin nem kaptatok gólt. Mit gondolsz erről a találkozóról? Mi a sok kapott gól nélküli meccs titka?
- Nagyon fontos volt a DVSC elleni mérkőzés, fontos volt a jövőre nézve, hogy két vereség, egy bajnoki és egy nemzetközi után újra sikerült győzni. Azt gondolom, hogy egy kapusnak és az egész csapatnak sokat számít, ha kapott gól nélkül sikerül lehozni egy meccset. Ez azt jelenti, hogy stabil volt a játék, rendben volt a védekezés, ami az eredményesség alapja. Ha kevés gólt kap egy csapat, akkor nyilván nagyobb az esély arra, hogy megnyerje a találkozókat.
- Egyesek szerint az elmúlt években „egycsapatos bajnoksággá” vált az OTP Bank Liga. Minek köszönhető szerinted a Fradi dominanciája, látsz-e olyan csapatot a mezőnyben, amelyik veszélyes lehet rátok?
- Az elmúlt években nagyon sokat fejlődött a klub és a csapat is, egyértelmű, hogy a nemzetközi szerepléseknek jótékony hatása volt. Ezáltal magasabb szinten tudtunk hétről hétre sok mérkőzést játszani, ez természetesen elősegítette a fejlődésünket. Azt gondolom egyébként, hogy a bajnokság színvonala összességében is javult. Mi csak a saját eredményeinkkel foglalkozunk, szeretnénk minden meccset megnyerni, ha ezzel végül magabiztosan tudjuk nyerni a pontvadászatot, az öröm, de ugyanolyan édes minden bajnoki győzelem. Szerintem minden év ugyanolyan nehéz, hiszen mindig vannak fordulópontok, van olyan, amikor gödörbe kerül a csapat, ezt kezelni kell.
- Csütörtökön fontos EL-csoportmeccs következik, a Crvena zvezdát fogadjátok. Miben kell javulni a belgrádi 4-1-es vereséghez képest, milyen mérkőzésre számítasz?
- Múlt szerdán viszonylag nagyarányú vereséget szenvedtünk, ami, azt gondolom, a tizenegyes-szituációig egyáltalán nem volt benne a talákozóban. Sajnos utána rosszul jöttünk ki azokból a helyzetekből, amik a különbséget okozták. Sok mindenben előre kell lépni: sokkal agresszívebb, céltudatosabb és okosabb játékra van szükség, ha ez megvalósul, akkor minden joggal bízhatunk a pontszerzésben vagy akár a győzelemben is.
- Három kör után vezetitek a csoportotokat az Európa Ligában, de csupán 3 ponttal van lemaradva tőletek a 3. és 4. helyezett. Mennyi esélyt látsz a „kupatavaszra”, még hány pont kellhet ehhez?
- Elég szoros a csoportunk, minden megszerzett pontnak nagy jelentősége van. A következő két hazai mérkőzésen mindenképpen pontokat kell gyűjtenünk ahhoz, hogy kiharcoljuk a tavaszi folytatást. Ha ezeken sikerül győzelmet aratni, akkor egyértelműen megvan a továbbjutás, sőt, akár az első helyről is lehet beszélni. Az elsődleges cél, hogy akármelyik helyen is, de összejöjjön a továbbjutás és folytathassuk tavasszal.
- Az utóbbi időben sokan kritizálják a Ferencvárost, mert kevés magyar játékos játszik. Mennyire érzed relevánsnak ezt a kritikát, mi lehet az oka, hogy nincs több hazai nevelés a keretben?
- Sajnos ez nemcsak nálunk jelent problémát, hanem véleményem szerint a többi magyar csapatnál is, egy-két kivételtől eltekintve többségében légiósok szerepelnek az NB I.-es klubokban. Valahogy az elmúlt években egyre kevesebb megfelelő tudású játékos került fel a felnőttek közé, egyre kevesebb bizalmat kapnak és nem is igazán tudnak kiteljesedni. Azt gondolom, hogy nem szabad beerőszakolni fiatal magyar játékosokat a csapatba, hogyha az adott klubnak ez nem filozófiája. Ha nem egy meghatározott koncepció alapján zajlik a beépítésük, akkor ezzel csak ártunk nekik, mert azt hiszik, hogy olyan szinten vannak, amit a teljesítményük és az edzéseken elvégzett munkájuk igazol. Szerintem ennek természetes folyamatnak kell maradnia. Nyilvánvalóan sajnálom, hogy a Fradinál nincsenek most olyan fiatalok, akiket „be lehetne dobni a mélyvízbe”, bár azt gondolom, hogy talán a következő egy-két évben ez változhat. Most már többen edzenek közülük a nagycsapattal, egyszer-egyszer már játszottak is; reméljük, hogy olyan helyzetben leszünk, amiben nyugodtabban be lehet őket állítani és ez természetesen az ő fejlődésüket is elősegíti majd.
- Gulácsi Péter sérülése miatt jelenleg talán te számítasz a magyar válogatott elsőszámú kapusának. Ezt hogyan éled meg?
- Nem tudom, hogy most ki számít a magyar válogatott elsőszámú kapusának. Nagyon friss dolog még Gulácsi sérülése, ezzel meg fog nyílni egy lehetőség és többen is úgy gondolják, hogy lesz esélyük többet szerepelni a válogatottban. Az elmúlt időszakban Petivel mi ketten védtünk a legtöbbet. Nekem a klubomban olyan teljesítményt kell nyújtanom, hogy a kapitány továbbra is számítson rám, ha pedig lehetőséget kapok, akkor címeres mezben is meg kell hálálni a bizalmat, hogy a későbbiekben is szerephez jussak.
- Múlt vasárnap kiderült, hogy Szerbiával, Montenegróval, Bulgáriával és Litvániával játszik a magyar válogatott az Eb-selejtezők során. Mi volt az első gondolatod a sorsolás után, szerinted milyenek az erőviszonyok a csoportunkban?
- Egyértelműen a szerbek a legerősebb ellenfél. Velük többször is találkoztunk az utóbbi években, mindig nagyon szoros mérkőzést játszottunk. Biztos, hogy nagyon komoly erőpróba lesz majd, de azt hiszem, velük szemben is minden esélyünk megvan arra, hogy sikeresek legyünk. Montenegró, Bulgária és Litvánia is olyan válogatottak, akik bármikor komoly nehézséget okozhatnak akár egy sztárcsapatnak is. Mi még nem vagyunk sztárcsapat, nem ilyen szinten kell magunkról beszélni, de jó csapatjátékkal, erős motivációval szerintem ez ellen a három csapat ellen mind itthon, mind idegenben esélyesek vagyunk a győzelemre. Bízunk benne, hogy sikerrel tudjuk venni a selejtezősorozatot.
- 31 évesen 22-szeres válogatott, ötszörös magyar bajnok és négyszeres Magyar Kupa-győztes vagy, védtél már a Bajnokok Ligája és az Európa Liga csoportkörében is. Milyen céljaid vannak még egyénileg, a Fradival, illetve a nemzeti csapattal?
- A Fradival szeretnék még egyszer a Bajnokok Ligájában szerepelni, az nagy élmény volt. Sajnos a covid miatt több mérkőzés zártkapus volt, ezért jó lenne újból, úgy istenigazából átélni. Ez a szurkolók számára is nagy élmény lenne, akik közül sokan lemaradtak erről a járvány miatt. A válogatottal a 2026-os Vb-t még egy reális és komoly célnak tartom.
- Több, mint nyolc éve erősíted a Ferencvárost, profi pályafutásod nagyobb részét zöld-fehérben töltötted, te vagy a csapatkapitány. Meddig tervezel a Fradiban játszani, gondoltál-e már arra, hogy innen szeretnél visszavonulni?
- Nem tudom, meddig fogok a Fradiban játszani, a következő néhány évre még szerződésem van. Meglátjuk, hogy mit hoz a jövő, szeretnék úgy teljesíteni, hogy továbbra is számítsanak rám. Ameddig jól érzem magam itt, addig mindenképpen szeretnék maradni.
- Melyiket tartod pályafutásod legsikeresebb szezonjának? Milyen feltételeknek kell teljesülnie ahhoz, hogy az idei év legyen karriered csúcsa?
- Nem nagyon tudnék különbséget tenni az elmúlt évek között, mindnek megvolt a maga sikere. szerencsére az utóbbi három-négy év nagyon elhalmozott minket mind a Fradi, mind a válogatott sikere, éppen ezért nem tudom rangsorolni ezeket a szezonokat. Azt gondolom, hogy ha még néhány hasonlóan sikeres idény áll előttem, előttünk, azzal mindenképpen elégedett leszek.
- Nevelőegyesületed, a PMFC 11 forduló után vezeti az NB II.-t. Követed a pécsiek szereplését? Mennyire tartod reálisnak a feljutásukat?
- Természetesen figyelem a szereplésüket, van néhány ember, akivel heti kapcsolatban vagyok. Nagyon örülök neki, hogy most ilyen stabilan teljesítenek a másodosztályban. Amikor a tévé közvetíti a mérkőzésüket, akkor megnézem, az összefoglalóikat is vissza szoktam nézni, úgyhogy teljes mértékben képben vagyok velük kapcsolatban. Talán ha még két-három helyen tudnak majd télen erősíteni, akkor teljesen reális esélyük lehet a feljutásra.
- Végezetül mit üzennél a II. Jeri Kupa résztvevőinek?
- Azt üzenném nekik, hogy továbbra is vigyék tovább ilyen szépen Jeri emlékét, szeressék a focit, a sportot! Használjanak ki minden alkalmat, hogy együtt legyenek, közösen focizzanak, mert ez megszépítheti a gyerekek napjait. Próbálják fenntartani azt a közösséget, amit láttam, mert nagyon jól nézett ki és látszott, hogy jól érzik magukat egymás társaságában.
Módos Vilmos
