Árvai Dániel 15 bajnokin 17 gólnál jár. Ha összevetjük az NB1-et, NB2-őt és az NB3 mindhárom csoportját, akkor azt láthatjuk, hogy ennyit egyik labdarúgó sem lőtt. Az elmúlt öt forduló minden meccsén eredményes volt. Vasárnap a Puskás II. ellen ő szerezte a Tatabánya győztes találatát, így a Bányászok az első helyen állnak az NB3 Nyugati csoportjában.
– Nem lehet azt mondani, hogy vándormadár lennél, hiszen egy kis NB2-es kitérőtől eltekintve, amikor a Budaörsben fociztál, gyermekkorodtól kezdve Tatabányán rúgod a labdát. Ott voltál, amikor a 2016/2017-es bajnokság során kizárták a csapatot az NB3-ból. Majd később tevékeny részese voltál annak, amikor a tatabányai együttes a megyei másodosztályból visszaküzdötte magát az NB3-ba. Még mindig csak 25 éves vagy. Miként élted meg ezeket az éveket?
– Ha egészen visszanyúlunk az utánpótlásévekig, akkor nagyszerű volt Tatabányán nevelkedni. Rengeteg élményt adott, máig tartó barátságokat és szakmailag is kiváló edzők keze alatt fejlődhettem. Korán lehetőséget kaptam a felnőtt csapatban és minden jól alakult. Ezt azonban egy mélypont követte a tatabányai labdarúgásban, ami mindenkit próbára tett. A budaörsi kitérő kiváló tapasztalatszerzés volt számomra és kipróbálhattam magam magasabb szinten is, de még nagyon fiatal voltam és a szívem is visszahúzott. Amikor felvázolták a helyi labdarúgás újjáépítéséről szóló terveket, vezérszerepet szántak nekem és én ezer örömmel segítettem és teszem ezt máig a legjobb tudásom szerint.
– Kevés olyan patinás magyar csapat van, mint a Tatabánya, és még kevesebb, amelyik elmondhatja magáról, hogy tétmeccsen legyőzte a Real Madrid együttesét. Mit jelent számodra, hogy ennek a klubnak a labdarúgója vagy?
– Igen ez egyszerre teher és ajándék is. A szurkolók és az idősebb legendáink joggal támasztanak nagy elvárásokat a csapattal szemben, ami egy-egy sikertelen időszakban teher is lehet, ám e miatt ajándék is, mert vannak céljaink, hagyományaink, amiket ki lehet vinni a pályára! Ha ez nem volna, nem lenne ilyen szellemisége a csapatunknak.
– A nyáron ismét anyagi gondokról lehetett hallani Tatabányán, sokan féltettük is a csapatot, majd korábbi játékostársad, Gyürki Gergő lett a vezetőedző. Számítottatok arra, hogy ilyen sikeres lesz a csapat?
– Ezek az anyagi gondok inkább csak a médiában voltak jelen, nem dolgozunk akkora költségvetéssel, mint más topcsapatok, de az újjáépülés óta soha nem voltak fizetési problémák, a város és a vezetés remekül menedzseli ezt. Ami a Gerit és a szereplésünket illeti nagyon jól sült el a dolog. Mivel minden nap köztünk élt játékosként, olyanokat is hallott az öltözőben, amiket egy vezetőedző soha nem hallhat. Mindenkiről tudja minden szokását, problémáját, hol szeret játszani, hogy szeret edzeni, mindent. Kiváló pedagógiai érzékkel használja fel ezt a csapat javára, mindamellett, hogy szakmailag is profi és rettentő szorgalmas.
– Az előző bajnokságot 57 pontot szerezve a nyolcadik helyen zártátok, most 15 fordulót követően van 36. Mitől megy ennyire jól a csapatnak? Minek köszönhető ez?
– Ahogy az előző válaszban is írtam, hatalmas szerepe van ebben a szakmai stábnak. Minden ellenfelünkből felkészülünk, videózunk. Remek a hangulat a csapat körül, ami kihozza mindenkiből a legjobbat. Ez korábban nem volt meg. Továbbá a csapat magja együtt focizik évek óta, teljesen kiismertük egymást és talán az átlagéletkor is most lett megfelelő.
– Melyik mérkőzésre emlékszel vissza a legszívesebben?
– Két évvel ezelőtt, amikor visszakerültünk az NB3-ba a nyitómeccset a Bicskével játszottuk. Korábban éppen ellenük maradtunk alul az osztályozón, de ezen a meccsen az én két gólommal nyertünk 2-0-ra. Nagy elégtétel volt ez számomra és egy kis gyógyír a korábbi vereségért.
– Sosem volt gondod a góllövéssel, de a mostani pontvadászat különösen kiugró ebben a tekintetben. Általában fejjel, vagy lábbal, illetve közelről vagy messziről találsz leginkább a hálóba?
– A 16-oson belül érzem magam a legjobban, a kapu előtt, de a kontráknál is lehet rám számítani. A csapat remekül kiszolgál labdákkal, legyen szó beadásokról, amiket fejjel értékesíthetek vagy kulcspasszokkal, amikkel bevághatok a védők elé.
– Ebben a bajnokságban melyik volt az a gól, amelyiket kiemelnéd? Felelevenítenéd ennek történetét?
-Talán a Budaörs elleni győztes gólom eddig a szezon legemlékezetesebb találata számomra. Igazi parázs hangulatú rangadó volt, ahol tudtuk, hogy egy gól fog dönteni. Egy tudatos szögletvariáció után átkerült hozzám a labda a hosszúra, amit bal lábbal droppból a jobb felsőbe lőttem. Nagyon sok érzelem szabadult fel utána az egész csapatban és meg is nyertük a meccset 1-0-ra.
– Ugyan még a bajnokság felénél sem járunk, így talán korai a kérdés, de téma a csapaton belül a bajnoki cím megszerzése?
– Még nagyon korai lenne erről beszélni és nem is lehet reális cél számunkra. Több csapat is nagyobb költségvetéssel és rutinosabb, mélyebb játékoskerettel dolgozik nálunk. Hétről hétre készülünk és igyekszünk megélni minden pillanatot. Az, hogy ez mire lesz elég, majd elválik.
– Melyik csapatokat tartod a legnagyobb vetélytársaknak?
– A III. Kerület kiemelkedik a mezőnyből, de a Veszprém és a Nagykanizsa is évről évre jó szezont produkál, illetve a fiókcsapatok bárki ellen képesek nyerni és mindig kemény ellenfelek, de őket nem sorolnám vetélytársaknak, náluk elsődleges az egyének fejlesztése az első keret számára.
– Milyen további céljaid vannak a labdarúgás kapcsán?
– Nagy álmom feljutni a Bányásszal az NB2-be, ezt én mindig hangoztatom is. Remélem minden körülmény adott lesz hozzá, mindenki ezen dolgozik. Elég jó szezonom van eddig, meglátjuk milyen lehetőségeket rejt a jövő.
Szécsi József
