Interjú Nagy Krisztiánnal, az MTK női csapatának másodedzőjével.
Nagy Krisztián júniusban igazolt az MTK-hoz, mindaddig a férfi mezőnyben edzősködött. Előbb az utánpótlásban dolgozott, majd a Budaörstől és az Egertől is megkapta a lehetőséget, hogy a felnőtt mezőnyben másodedzőként is bizonyítson, ezek után meglepő váltás lehet a női futballba való átvándorlás.
Hogyan jött az MTK-s lehetőség?
Ez végtelenül egyszerű. Az utánpótlás-vezető Rajkó Zoli, az egyik legjobb barátom, és rajta keresztül jött ez a történet. Itt úgy alakult, hogy kerestek egy B-licences edzőt, Zoli felhívott, hogy érdekel-e. Én amúgy is nagyon sokat jártam ki ide a meccsekre az előző szezonban, Zolival és egyedül is. Szerintem majdnem az összes hazai mérkőzésen itt voltam, így pedig tudtam, hogy hova jövök, ismertem a csapatot, beléptem és tudtam, hogy ki kicsoda.
Egyértelmű volt a váltás a férfiről a női focira?
Nem volt egyértelmű, volt férfi lehetőségem is egy NB III-as csapatnál, akik a feljutásért küzdenek vidéken. Nyilván ott is asszisztens edzőnek, nem vezetőedzőnek. Aztán több okból is, de úgy alakult, hogy az MTK edzője lettem.
Miért gondoltad azt, hogy jobb lehetőség a női fociban egy NB I-es csapat, mint a férfiben az NB III-as?
Én nem úgy gondolkodok, hogy női foci vagy férfi foci. Foci mind a kettő. Igen, nyilván másképp működnek a dolgok emberileg vagy akár szakmailag, de a foci az foci, mindegy, hogy női vagy férfi. Én erre úgy tekintettem, hogy jöhetek az MTK-ba, egy jó csapathoz. NB I, kiváló körülmények, képben voltam a csapattal és az edzőkkel. Az nem volt szempont, hogy női vagy férfi foci.
Miben más a női és a férfi futball?
Nyilván a férfi foci az gyorsabb, erősebb, fizikálisabb, de ez természetes, ez egy olyan történet, ami mindig is így lesz. Viszont én nem keresem a különbségeket, hogy most miért jobb ez, vagy miért jobb az, vagy miért rosszabb ez, vagy miért rosszabb az? Nekem a foci az foci. Teljesen mindegy, hogy U12-ben dolgozom, vagy NB2 férfi felnőtt, vagy NB1 női. Meg kell találni mindenhova a megfelelő kulcsot. Más működik egy 11 éves gyerekeknél, más a felnőtt nőknél, vagy felnőtt férfiaknál.
A környezetedben arra mi volt a reakció, hogy váltasz a férfiről a női mezőnyre? Attól, hogy te így látod, a környezeted nem feltétlenül.
Persze volt olyan ismerősöm, aki húzta a száját, hogy női foci, volt, aki azt mondta, hogy teljesen jó döntést hoztam, és egyébként nem is bántam meg. Eltelt három hónap, abszolút nem bántam meg a váltást, mert jól érzem magam ebben a munkában.
Sokan azt mondják, máshogy kell bánni, viselkedni a női játékosokkal, te ezt hogy látod?
Természetesen nem ugyanaz, más a lelkülete. Én ezt nem fejtegetem, mert nem vagyok sem pszichológus, sem női szakértő, de nyilván átgondoltabban kell fogalmazni. Én amúgy egy elég szenvedélyes edző vagyok, aki tud nagyon nyers lenni, és míg ez a nagyobb utánpótlás fiúcsapatoknál belefért, itt már valószínű nem. Egy olyan vezetőedző van mellettem, akitől ilyen téren is rengeteget tanulok, de azért az is biztos, hogy főleg itt egy komoly futballcsapatnál, ahol komolyabb célok vannak, nem lehet mindig simogatni egymást. Ha valami nem jó, akkor az nem jó, azt el kell mondani, azon javítani kell.
Említetted, hogy B-licences edzőt kerestek. Ezen kívül volt valamilyen elvárás?
Nyilván szakmailag ismertek, mert Zolival még a Pénzügyőrben dolgoztunk együtt és az első pillanattól kezdve jó barátságot ápolunk. Tartottuk a kapcsolatot, sőt, még a játékosa is voltam utána, úgyhogy még dolgoztunk is együtt menet közben. Tehát emberileg és szakmailag is ismer, ő tudta, hogy milyen edző vagyok, ezt elmondta Anitának [Pinczi Anita, szakágvezető – a szerk.] is. Természetesen azt is tudták, hogy hol dolgoztam eddig, milyen eredményeket értem, vagy nem értem el. Szerintem tudták, hogy ki az, aki ide érkezik, és én is tudtam, hogy hova jövök.
Hogyan írnád le a munkádat, a feladatkörödet?
Szoros kapcsolatban dolgozunk együtt Lacival [Makrai László, az MTK vezetőedzője – a szerk.], nagyon-nagyon hasonlóan látjuk a dolgokat, úgyhogy szerencsére gördülékeny a munka. Most nem is tudnám így konkrétan felbontani a feladatköröket, mert mind a ketten gyakorlatilag hasonló munkát végzünk el a háttérben, akár a videóelemzés, az ellenfelekből felkészülés, a saját játéknak az elemzése a mérkőzések után. És akkor összejövünk, megbeszéljük, és nyilván ő a vezetőedző, ő összerakja magában, mivel ért egyet, mivel nem, és azt átadja a játékosoknak. Ez egy olyan folyamat, amiből még a kapusedző is kiveszi a részét, de mondhatnám az erőnléti edzőt is, mert ő is látott már mérkőzést, és ő is elmondja a véleményét, ami szerintem teljesen normális egy stáb munkájában.
És mit gondolsz, mi az a plusz elem, amit te hozzá tudsz adni a szakmai stáb munkájához?
Hát ez egy jó kérdés, mert egy kicsit az egónak kellene itt előjönni, nem? Nem tudom, ezt igazából a Lacitól kéne megkérdezni. Látom azt, hogy nyitott rám és tudok rá hatással lenni, de ez sokrétű. Mondhatnék emberi vagy szakmai dolgokat, akár feladatokat edzésen belül, vagy egy-egy mérkőzésen belül a meccselés egy részét. Mi úgy meccselünk, hogy a hazai meccseken van egy fix kamera a pályák között, és meccs közben nézem laptopon a fönti kamerából, ha ott látok valamit, akkor azt jelzem neki, elmondom rá az ötletemet, és vagy elfogadja, vagy nem. Egyébként azt mondom, hogy tízből kilencszer egyetért vele és ő is úgy látja.
Mik a feladataid az edzésen?
Ez nagyon változó. Általában egy bemelegítés, amit teljesen rám bíz, nem az van, hogy elküldi nekem, hogy ez az edzés, ez a bemelegítés, ezt te csinálod, hanem elmondja, hogy mire akarja felépíteni az edzést, és akkor azt kéri, hogy erre találjak ki egy bemelegítést és egy első feladatot. Általában így történik. Együtt vezetjük az edzést, de ő az, aki elsősorban vezényel. Az én feladataimat én irányítom, de mindig joga van beleszólni, vagy változtatni, bár ilyen nem szokott lenni. Ilyen szempontból szabad kezet ad nekem, megbízik bennem, ez természetesen jól esik.
És mit gondolsz, hogyan alakul eddig a szezon?
Felemásan. Ha csupán az eredményességet nézzük, akkor negatív, mert többre számítottunk, és van is bennünk utólag hiányérzet. Az, hogy sem a Fradinak, sem a Győrnek nem tudtunk gólt rúgni és pontot sem tudtunk szerezni ellenük, az mindenféleképpen a várakozás alatt van. Ezen a héten át is kellett gondolnunk sok mindent, hogy mi az, amit jól csinálunk, mi az, amit nem, és amit nem csinálunk jól, azon változtatni is fogunk.
Mi van, hogyha a játékot nézzük?
Ha a játékot nézzük, akkor viszont mindenféleképpen azt látom újként, hogy előreléptünk, mert láttam az a Győr elleni kupadöntőt a helyszínen, a tavalyi Fradi-meccseket felvételről, a Puskás elleni meccseken kint voltam, tudom, hogy milyen volt a játék képe, és ahhoz képest sokkal közelebb vannak egymáshoz a csapatok, sőt, azt mondom, hogy most három játékban gyakorlatilag teljesen egyenrangú együttesről beszélünk. A Fradit a helyzetek alapján meg kellett volna vernünk. A Győr meg egy 0-0-ás mérkőzés volt gyakorlatilag helyzetek nélkül. Egy volt nekünk, egy a Győrnek. Tehát a játék szempontjából azt gondolom, hogy van előrelépés és lesz is, de főleg mentálisan kell javulnunk.
És mik most a célok a szezon végére?
Ugyanazok, mint szezon előtt voltak. Döntőbe jutás kupában és a bajnokságban is. Erről nem is tettünk le. Ugyanúgy hiszünk benne, annak ellenére, hogy elment ez a két mérkőzés, most már ezen túl kell lépni. Novemberben játszunk még a Fradival, azt mindenféleképpen be kell húzni, nincs apelláta. Ezt mindenkinek át kell éreznie, itt nem fér bele nekünk még egy botlás, és ennek kell mindent alárendelni. Bízom benne, hogy mindenki tanult ebből a kettő meccsből. Én pozitív vagyok. Szerintem teljesen megvan annak a realitása, hogy mind a két vonalon, tehát a kupában is és a bajnokságban is döntőbe jussunk. Aztán, hogy hányas a kabát, az majd eldől abban a pillanatban.
És mi az, ami neked, mint edző, hosszú távú célod?
Mindig a legmagasabb szinten dolgozni és az lehet utánpótlás, férfi labdarúgás, női labdarúgás. Most a három top csapatból az egyikben dolgozom, úgyhogy elégedett vagyok azzal, ahol vagyok.
Gondoltál már arra, hogy külföldre igazolj?
Én nagyon szeretek Magyarországon élni, ez biztos, hogy lesz, akinek meglepő, hogy ezt mondom, ez nagyon magyarkodósan fog hangozni, pedig nem így gondolom. Én magyar vagyok, magyarul beszélek, magyarul gondolkodom. Persze vannak városok, ahol nagyon szívesen élne az ember, mondjuk Prága különös helyet foglal el a szívemben, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jutott már eszembe, de igazából nem vágyom arra, hogy külföldön dolgozzak.
Gondolom a jövőben majd szeretnél te lenni a vezetőedző…
Igen. Én vezetőedző alkat vagyok, annak tartom magam, és szerintem, aki ismer, az annak gondol. Ettől függetlenül a mostani helyzetet is el tudom fogadni, hiszen nincs is meg jelenleg ahhoz a végzettségem, hogy vezetőedző legyek, tehát nem is lenne reális ebben gondolkodnom. Hosszú távon nem szeretnék asszisztens edző lenni, hanem vezetőedző szeretnék lenni, de ennek most nincs itt a helye és az ideje. Azért dolgozom, hogy egyszer majd meglegyen. Most azonban én Laci asszisztens edzője vagyok, ez a munkám, és ebben szeretnék 100%-ot nyújtani.
Mi az, amit például tőle tudsz tanulni?
Emberileg nagyon sok mindent. Azt, hogy mennyire nyitott, mennyire türelmes a lányokkal. Nem dolgoztam utánpótlásban se lányokkal, felnőttekkel se, tehát az nekem főleg az első hónapban kicsit idegen volt, hogy mit lehet mondani és mit nem, akár edzés közben felemelhetem-e a hangom. Ez az elején nehéz volt. Látnom kellett Lacinak a dinamikáját a lányokkal. Szakmailag is tanultam tőle, akár feladatokban, amiket ő csinál. Úgyhogy, ha össze kéne foglalnom röviden, emberileg is és szakmailag is tanultam tőle már ebben a három hónapban is.
Van olyan trófea, amire vágysz?
Jelen pillanatban egyetlen egy célom van, hogy megnyerjük a kupát és a bajnokságot. Hiszen, ha döntőbe akarunk jutni, ott már ki akar kikapni? Ez a cél, ezt el kell érni, ha már ott vagyunk, akkor meg kell nyerni. Nekem a hétköznapjaimat ez szövi át, ezért nézem az ellenfeleket, ezért készülünk.
Fotó forrása: Boros Bálint
