Udvarácz Milán Pécsen született, de Békéscsabán mutatkozott be az NB1-ben 1993 augusztusában. Később többszörös kupa és szuperkupa győztes lett, a Ferencvárossal pedig a bajnoki cím is összejött a kitűnő kapusnak. Ausztráliába kerülve csapatával klub-világbajnokságon vett részt.
Dániában
– Úgy tudom, hogy 2009-től folyamatosan Dániában élsz. Nem szakadtál el a sporttól, hiszen a dán tornászválogatott mellett dolgozol fizioterapeutaként és rehabilitációs szakemberként. Annak idején Kaposváron, Békéscsabán, a Honvédnál, a PMFC-nél és Kispesten is védtél, de a legnagyobb magyarországi sikereket: bajnoki cím, kupagyőzelem a Fradival érted el. A Ferencváros számodra a legkedvesebb magyarországi együttes?
– Nagyon szerettem minden klubot ahol megfordultam, de nyilván a Ferencváros a legmeghatározóbb a sorban. Különleges érzés, különleges közeg és atmoszféra veszi körül, amit nehéz elmagyarázni annak, aki nem volt részese belülről.
– Az FTC évek óta sorozatban nyeri a magyar bajnokságot, az elmúlt szezonban az Európa Ligában is maradandót nyújtott, tavasszal viszont volt több váratlan botlása, úgy tűnt mintha egy kicsit leeresztett volna a csapat. A Feröer-szigetek a Dán Királyság része. Gondolom, hogy a 3-0-s győzelem odakint is nagyot szólt. Az alig 5 ezer lakosú Tórshavn labdarúgói amatőrök, legalábbis félamatőrök. Talán nincs olyan mutató, amelyben ne az FTC lenne toronymagasan jobb, mint a feröeri együttes. Mégis mi lehetett a sikerük oka?
– Számomra az a megdöbbentő, hogy két mérkőzés alapján a jobbik csapat jutott tovább. Néha előfordul, hogy egy-egy mérkőzésen a sokkal esélytelenebb csapat nyer, na de azért ez egy BL-selejtező oda-visszavágós összecsapása volt. Dániában szeretik a sportot, de nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget egy-egy sikernek vagy éppen kudarcnak. Gyorsan analizálnak aztán továbblépnek. Ez így van jól.
A Feröer-szigeteken
– Visszatérve a magyar labdarúgásra, 2015-ben nagy vihart kavart idehaza, amikor azt nyilatkoztad, hogy bűnözők és kóklerek vezetik a magyarországi klubokat. Hogy látod, történt azóta változás?
– Az interjú utáni két héten belül Bíró Péter és Tarsoly Csaba is előzetesbe került, ha jól emlékszem. Én személy szerint még ki sem léptem a stúdióból, amikor felhívtak és nem túl szépen közölték valakik, hogy hibáztam.
– Az állam kiemelten fontosnak tartja a sportot, óriási összegekből épültek stadionok, nagyon sok pénzt fordítottak a labdarúgásra is. Nem lehet azt mondani, hogy eredménytelenül, mert ugyan a világbajnoki részvétel egyelőre nem jött még össze, de 2016-ban a nyolcaddöntőig jutottunk az Európa-bajnokságon, majd 2021-ben is ott voltunk az EB-n és csak percek hiányoztak ahhoz, hogy továbbjussunk egy nagyon nehéz csoportból. Ezzel szemben viszont az is tény, hogy az NB1 tele van külföldi játékosokkal. Van egy csomó labdarúgó akadémia, de úgy tűnik, hogy nincs elég fiatal magyar tehetség. Hogyan látod a magyar labdarúgás jelenlegi helyzetét, és mi az, amin változtatnál?
– Szerintem a kormány rendkívüli tettet hajtott végre, amikor a sportberuházások mellett döntött. Az előző ciklusokban tönkretettek mindent a sporton belül, amit csak lehetett, meggyőződésem szerint szándékosan. Jó látni a rengeteg új létesítményt, irigylésre méltó körülményeket teremtettek még Dániából nézve is. Ez nagyon pozitív, ellenben azzal, hogy az állam a mai napig nem tudja elengedni a professzionális sport kezét, ami viszont hosszú távon meggyőződésem szerint inkább kontraproduktív, mint sikeres. A professzionális sportnak a piacon kell talpon maradnia, az teszi stabillá, kiszámíthatóvá, tervezhetővé. A tömegsport pedig nyilvánvalóan a mindenkori kormányok felelőssége kell, hogy legyen. El kell ismerni a magyar labdarúgó válogatott fejlődését, de véleményem szerint ez nem egy felépített struktúra eredménye, sokkal inkább a korlátlan erőforrásoknak köszönhetően létrehozott kirakat, aminek, ha a mélyére ásnánk, nagyon komoly problémákkal szembesülnének az illetékesek. Erre jelenleg nincs igény, mert a válogatott sikerei eladják az amúgy nem túl magas minőséget képviselő terméket. Ehhez minden feltétel adott, ahogy mondani szoktuk pénz, paripa, fegyver. A kérdés, hogy ez még meddig tud így működni? Kívülről nézve már most komoly repedések vannak a falon és ne legyen igazam, de úgy érzem így a rendszer nem fenntartható sokáig.
