Bajnoki cím, menetelés a MOL Magyar Kupában, majd a Fradi kiverése. Az NB2-es osztályozó odavágóján pedig 1-0-ra nyert Kozármislenyben az Iváncsa. Nyúl Krisztián a visszavágón sem változtatna az eddig működőképes szisztémán.
- Öt pont előnnyel megnyertétek a bajnokságot az NB3 Közép csoportjában, ami valójában kilenc egység volt, csak az MLSZ négy pontot levont. Már a pontvadászat kezdete előtt kitűzött cél volt, hogy ti legyetek az elsők, vagy ez menet közben fogalmazódott meg?
- Már a bajnokság elején kijelentette vezetőedzőnk, Tóth András, hogy bajnoki címre tör a csapattal, és ennél alább nem is szeretné az elvárásokat helyezni. Mi magunk is úgy éreztük — illetve az első bajnoki fordulók erre csak még jobban ráerősítettek —, hogy erre reális esélyünk lehet, ennek fényében edzettünk egész évben, és egy pillanatig sem vesztettük szem elől a kitűzött célt.
- A bajnoki cím mellett arra is mindenki felkapta a fejét, amikor kivertétek a MOL Magyar Kupából a Fradit. Erre mondják, hogy tökéletes szezon. Maradt benned hiányérzet?
- Magam részéről legfeljebb annyi, hogy a Monor elleni odavágón elszenvedett hasfalszakadásom okán nem voltam még bevethető állapotban, de ennek ellenére sem érzem úgy, hogy hiányérzetem lenne. Többek közt a Gyirmóton át vezetett az út, hogy a Fradi ellen meccselhessünk, így az egész menetelést én is magaménak érzem. Fenomenális érzés volt, rólunk szólt ezer meg egy hír ebben az időszakban. Kár, hogy a Budafok ellen már nem sikerült megismételni ezt a bravúrt, pedig a mérkőzés képe alapján minden esélyünk megvolt erre.
- Két éve a Kecskeméti TE csapatát megelőzve, egyszer már aranyérmes lett a csapat, de akkor nem vállalta a másodosztályban való indulást. Most viszont amennyiben sikeresen zárnátok az osztályozót, belevágnátok. Mi az, ami változott? Mennyivel lettek jobbak a lehetőségek?
- Nem szeretnék mások nevében nyilatkozni, ugyanis abban az évben éppen Iváncsáról visszaigazoltam az akkor NB3-as RKSK együttesébe, annyi bizonyos, hogy most kimondottan ambicionálva volt a bajnokság megnyerése. Idén egy igazán remek társaság jött össze mind játékosminőségben, mind pedig kohézió szempontjából, ahol mindenki az elejétől a végéig egy irányba húzott.
- Nem láttam a Kozármisleny elleni meccseteket, de a tudósítások szerint végig egyenrangú ellenfelek voltatok és mivel jó pár helyzetet kidolgoztatok így egyáltalán nem volt igazságtalan a győzelmetek. Milyen volt ez belülről, nagyjából azt kaptad a meccstől, amire számítottál?
- Az abszolút érződött, hogy az NB2 más kávéház tempóban és fizikalitásban is, de szerencsére nem ért minket nagy meglepetés. Talán azért is tudtuk felvenni a ritmust, mert a bajnoki mérkőzéseken is igyekeztünk a szinthez képest magasabb tempót diktálni. Úgy gondolom, egy sikeres szezon után a lélektani fölény az NB3-asok mellett szól, míg az NB2-es csapatoknak több veszítenivalójuk van ezen a két meccsen. Értelemszerűen jól feltérképeztük a ‘mislenyieket, részint talán ennek is köszönhetjük, hogy több kidolgozott helyzetet is ki tudtunk alakítani, ugyanakkor nem szándékoztunk érdemben változtatni a saját játékunkon csak azért, mert az ellenfél papíron magasabban taksáltnak minősül.
- Vasárnap hazai pályán egy döntetlen is elég lenne az NB2-höz, de az Iváncsa nem egy döntetlenező együttes, 34 bajnoki meccsből csak kétszer fordult elő, hogy megosztozott volna az ellenfelekkel a pontokon. Nem kérdezem meg, hogy milyen taktikával léptek majd pályára, de engem meglepne, ha beállnátok védekezni.
- Ahogyan az imént említettem, nem gondolom, hogy egy addig működőképes szisztémát érdemes lenne egy meccs miatt megváltoztatni. Azt kell játszanunk, amit eddig mutattunk, ez vezetett minket sikerre, ez áll a legközelebb hozzánk, és ezzel gyűrtük le az odavágón is őket. De persze bármi előfordulhat még.
- Amellett hogy labdarúgó vagy, videóelemzéssel is foglalkozol, nemcsak az Iváncsánál, hanem a Honvédnál is. Mi a véleményed a kispestiek kieséséről? Elsősorban miben látod ennek az okát?
- Én az akadémián az U15-ös és U16-os stábbal dolgozom együtt, így nem nem az én tisztem a kiesés lehetséges okait bontogatni. Értelemszerűen mindenki csalódott a végkifejlet miatt, azonban a pozitív oldalát megragadva én személy szerint abban bízom, hogy — az MTK példájából okulva — a második vonalban esetleg több olyan akadémiáról kikerült labdarúgó is szerephez juthat, akik az elsőosztályban nem feltétlenül kerültek volna beépítésre. A fiatal játékpercek tekintetében eddig is élen járt a Honvéd, a jelenlegi helyzet pedig a fiatalok játszatására csak pozitív hatással lehet. Akadémiai dolgozóként nekem ez a legfontosabb, és remélhetőleg akár egy fiatal kerettel is egyből vissza lehet jutni az élvonalba.
- Ha jól alakulnak a dolgaitok, akkor az ősszel a Honvéd is az ellenfelek között lesz. Egyelőre ezt még leírni is furcsa… Mennyiben változna meg az életed egy már NB2-es csapat játékosaként?
- Akkor kell átlépni a hídon, amikor odaérünk. Még van egy visszavágó, a két osztályozó meccs összesített eredménye fogja megmondani, miképpen kell gondolkozni a jövőt illetően, addig azonban csakis a soron következő feladatban gondolkozom. Az NB2-ben profi szerződések vannak, így egyelőre kérdés, a Honvédnál való munkámat ez miképpen érintené, annyi viszont bizonyos, hogy semmiképp sem szeretném egyik elfoglaltságomat eldobni a másikért. Hosszútávon videóelemzőként képzelem el a jövőmet, ugyanakkor a futballnak van egy érzelmi oldala is, amelyben ha már ennyi időt eltöltöttem, szeretném ambíciókkal együtt űzni, ez pedig jelenleg az osztályváltást jelenti. De még egyszer nyomatékosítom: a visszavágó után érdemes bármivel is matekozni.
