Fejős Áron 1997-ben született a vajdasági Zentán. Szülőhazájában kezdett el focizni, de már 15 éves korában áttette székhelyét a Duna túlpartjára: Kaposváron folytatta pályafutását. A fiatal középpályás Dunaújvárosban is megfordult, 2016-ban pedig Paksra szerződött, ahol rövidesen be is mutatkozhatott az NB I-ben. Négy év alatt tizenkét élvonalbeli találkozón kapott lehetőséget az atomvárosiaknál, eközben Szegeden, Budaörsön és Szekszárdon is szerepelt kölcsönben. Ezt követően másfél évre visszatért Szerbiába, a harmadosztályban szereplő FK Tisa-hoz, tavaly nyár óta pedig az NB II-es Aqvital FC Csákvár játékosa.
– Nyáron ismét Magyarországra igazoltál. Hogyan kerültél Csákvárra?
– Az előző klubommal felkészülési mérkőzést játszottunk a Csákvár ellen tavaly télen, jól ment a játék, gólt is rúgtam. Jelezték, hogy nyáron szeretnének megnézni, ez meg is történt, és sikerrel vettem a próbajátékot.
– 24 forduló után 31 ponttal a 10. helyen álltok a tabellán. Hogy értékelnéd az eddigi teljesítményeteket, mit vársz a tavaszi idénytől?
– Úgy gondolom, hogy nagyon jó teljesétményt nyújtottunk ősszel, persze van hiányérzetem egy-két meccsel kapcsolatban. Tavasszal azért fogunk dolgozni, hogy minél jobb pozícióban zárjuk az idényt.
– Többnyire kezdőként számít rád a szakmai stáb, és már három gólod is van a szezonban. Mennyire vagy elégedett a saját játékoddal?
– Azt vallom, hogy mindig van hova fejlődni, ugyanakkor az első csákvári félévemmel aránylag elégedett vagyok. Ami a legfontosabb, hogy sikerült gyorsan beilleszkednem, nagyon jól érzem magam a csapatban.
– Milyen terveid, céljaid vannak még hosszú távon?
– Szeretnék visszakerülni az NB I-be! Tudom, hogy képes vagyok arra, hogy hétről hétre a legmagasabb osztályba bizonyítsak.
– Az MLSZ két lépésben 20-ról 16 csapatosra csökkenti a másodosztályt. Mit gondolsz erről a változtatásról?
– Érdekesnek tartom ezt a döntést. Egyrész szomorú hír, mert több jó játékos kényszerül majd alsóbb osztályba, másfelől pedig pozitívum, hogy ezáltal kiélezettebb lesz a bajnokság.
– A szerb futball híres a kiváló utánpótlásképzésről, ám te tehetséges délvidéki magyar labdarúgóként mégis korán az anyaországba költöztél, pár évvel később válogatott asztaliteniszező húgod is hasonló utat járt be. Milyen különbségeket tapasztaltál a két futballkultúra közt, miért választottad Magyarországot?
– A szerb foci mentalitásban és technikai kivitelezésben is eltér a magyartól. Magyarországon ugyanakkor sokkal jobbak a körülmények, mint odahaza, az én esetemben ez döntött.
Köszönöm az interjút és sok sikert kívánok!
Módos Vilmos
