Kétségtelen, hogy Szoboszlai Dominik jelenleg a magyar labdarúgás legnagyobb alakja. A magyar válogatott 23 éves csapatkapitánya lépésről lépésre építette fel magát, majd idén nyáron 70 millió euró ellenében igazolt a német RB Leipzig csapatától az angol Liverpool FC-be. Dominik egyelőre megállja a helyét a világ legerősebb bajnokságának tartott Premier Leagueben, ahol eddig 2 gól és 2 gólpassz a mérlege.
fotó: http://liverpoolfc.com
Édesapja, Szoboszlai Zsolt rengeteget foglalkozott vele kiskorában, ráadásul Dominiknak rengeteg mindenről le kellett mondani ahhoz, hogy ilyen szintű játékos váljék belőle.
fotó: http://origo.hu
A 48 éves szakember a budapesti Egy nap az utánpótlásért címet viselő konferencián mondott néhány szót a magyar utánpótlás helyzetéről.
„Nincs csodaszer, ehhez a gyerekek is kellenek. Minden körülményt megvizsgáltak itthon, kivéve az alanyt, a gyereket… Ma egy öt-hat éves gyereket heti két, egy-egy órás edzésen próbálunk megtanítani focizni, miközben régen, a grundoknak hála ez minimum napi öt óra volt. Most viszont az edzés mellett idővel jönnek a különórák, és sok más elfoglaltság. Pedig ebben az életkorban a legfontosabb a pályán eltöltött idő mennyisége. Nem kell több heti két irányított edzésnél, ám a maradék hétköznapokon ki kell engedni a pályára a gyerekeket néhány órára. Semmi mást ne csináljanak, csak focizzanak. Nekem az a bajom, hogy itthon tutujgatjuk a gyerekeket, sajnos szülői diktatúra van. Sokan azt hiszik, hogy mindenhez is jobban értenek, mint az edzők. Ha a szülőnek nem tetszik egy edző, akkor reklamál, beszélni akar a sportigazgatóval, a tulajdonossal, másik klubba viszi a gyerekét. Ez nem normális dolog, iskolát sem váltunk évente.”
fotó: http://utanpotlassport.hu
Szoboszlai Zsolt 2007-ben megalapította a Főnix-Gold FC-t, ahol sajátos edzésprogramot dolgoztak ki a gyerekeknek.
,,Mi a Főnixnél a szuper mini csoportunkban bevezettük, hogy az apukákat is elhívjuk az edzésre és ők mutatják meg a gyerekeknek a gyakorlatokat. Itt mindig kiderül, hogy a szülők nagy részének fordítva van becsavarva a lába, az 5 éves gyerek már rég tudja, hogy mit kell csinálni, amire a szülő még két hónap múlva sem képes. Ez egy jó módszer, mert ezek a szülők később már kevésbé szólnak bele az edzők munkájába, a meccseken nem akarják megmondani helyettük, hogy mit csináljon a gyerekük a pályán. Legalább 13 éves korig ugyanazon stratégia mentén kellene foglalkoznunk a gyerekekkel. Ahogy Debrecenben és Zalaegerszegen is a matek órán kettő meg kettő az négy, fontos lenne, hogy a gyerekekből technikailag hozzuk ki a maximumot. Sok kritikát kaptam érte, de nálunk a Főnixben 5-től 14 éves korig szinte csak a technikát csiszoljuk. Meggyőződésem ugyanis, hogy az a legfontosabb.Ha egy gyermek technikailag tökéletesen fel van készítve, akkor a mérkőzéseken adódó lehetőségek közül ki tudja választani a legjobbat és meg is tudja azt valósítani. Aki viszont technikailag nem megfelelően képzett, az erre nem lesz képes. Mi ebben hiszünk, és talán nem dolgozunk rosszul, hiszen több NB I-es és válogatott játékost adtunk a magyar futballnak.”
Ezután fiáról, Szoboszlai Dominikról is mesélt, ahol elmondta, hogy hozzá hasonlóan fia sem szeret veszíteni.
,,Dominikben gyerekként az csapódott le leginkább, hogy mennyire szigorú voltam vele. Ez igaz, de ezzel soha nem volt baja, nem kellett őt noszogatni. Előfordult, hogy én már kidőltem, de ő még edzeni akart, akár este 11-ig is rúgtuk a labdát. Aki azt állítja, hogy a Dominikot sosem dícsértem meg, az hazudik. Volt, hogy megdicsértem, de kétszer ugyanazért soha. Dominik amiatt sohasem sírt gyerekként, mert mindenkinél többet követeltem tőle. Csak akkor pityergett, amikor kikapott a csapata. Ilyenkor volt, hogy azt kérte a játékvezetőtől, játsszák le újra a meccset. Úgy kellett őt elrángatnom és elmagyarázni neki, hogy nincs újrajátszás, majd a következő meccsen lehet javítani. Nem tud veszíteni, ahogy én sem. Soha, semmiben.”
fotó: http://csucsfoci.hu
Dominik eléggé fiatalon kikerült az osztrák Red Bull Salzburgba, ahová eleinte csak edzeni járt a fiatalkorú átigazolási szabály miatt, de édesapja elég korán elengedte ilyen szempontból a kezét.
,,Önfejű, akaratos, céltudatos gyerek volt. Az alváson és az iskolán kívül a foci töltötte ki az életét. Nagyon jó tanuló volt. A suliban az ének és a technika órákat felülírtam, mi olyankor is edzettünk. Nagy köszönet az iskolának, hogy ezt megengedték nekünk. Irtózatosan nagy munkát végeztettem Dominikkel. 15 évesen azért ment a Salzburgba, mert kiválasztották. Volt egy meccs Telkiben, ahol ott volt az osztrák klub képviselője, aki felfigyelt Dominikre. Kimentünk megismerkedni a klubbal, a körülményekkel és úgy döntöttünk, hogy a fejlődése szempontjából az a jó döntés, ha Salzburgba kerül. 16 éves kor alatt azonban nem lehet játékost igazolni, ezért eleinte csak edzésekre járt. Minden vasárnap Tatabányán felraktam a vonatra, Salzburgban edzett, pénteken pedig jött vissza és lejátszotta a meccsét a Főnixben. Gyorsan megtanult alkalmazkodni, problémákat megoldani. Ha érvényesülni akart, nem maradt más választása.„
fotó: http://redbullsalzburg.at
Ennek az alázatos és szorgalmas munkának köszönhetően Szoboszlai Dominik ott van a világ legerősebb bajnokságában, és miatta is sokkal pozitívabban ítélik meg manapság a magyar labdarúgást.
