Molnár-Farkas Tamással készítettünk interjút, aki jelenleg a Szeged hálóőre. A 33 esztendős kapus jelenleg csapata legértékesebb játékosa, azonban jelenleg nem biztos a helye a kezdőcsapatban. Ezelőtt játszott már többek között Szolnokon, Kisvárdán és Hódmezővásárhelyen is. Célja gyerekkorában a válogatottság kiharcolása volt, de állítása szerint erről már lemondott, NB1-es szerepléssel is megelégedne, mégpedig a Szeged színeiben. Molnár-Farkas Tamásnak köszönjük válaszait, és további sok sikert kívánunk pályafutásához!
Jelenleg a 4. helyen álltok a tabellán. Számítottatok erre, vagy nem vártatok ilyen jó félszezont?
A tavalyi jó szereplésünk után én úgy mentem szünetre, hogy jövőre legalább ugyanilyen sikeres szeretnék lenni a következő évben is, de a nyarunk nem volt zökkenőmentes, sok kulcsjátékost veszítettünk és a csapatunk nem állt össze, csak a rajt előtt 2-3 nappal, és később is változott még a keret, így ezen előzmények alapján azt gondolom, hogy remek félév van mögöttünk. De nem szeretnénk hátra dőlni, mert igenis akarunk valami kézzel foghatót a szezon végén.
11 alkalommal védted a Szeged kapuját ebben a szezonban a másodosztályban, és ebből 3-szor nem kaptál gólt. Elégedett vagy saját teljesítményeddel?
A saját teljesítményem eléggé kettős, hiszen remek mérkőzéseim voltak, többször a forduló válogatottjában is szerepeltem, azonban két olyan gólt is kaptam, amilyent felnőtt pályafutásom alatt még sosem, így kikerültem a kezdőből. Összegezve, azon a 9 meccsen történt teljesítményemmel elégedett lehetek, a maradék kettő sajnos nem úgy jött össze, azonban ott is a gólok után egy stabil, kiegyensúlyozott teljesítményel több bravúrt is hoztam, ami kapusként nem egyszerű, bár nagyon szívesen eltekintettem volna ettől.
Melyik csapatot tartod legveszélyesebbnek? Volt esetleg olyan mérkőzés, ahol izgultál a mérkőzés előtt, látva az ellenfél kezdőjét?
A pályán kívül jobban izgulok, mint a pályán, az egyszer biztos, hiszen nem tudok ráhatással lenni a pályán történtekre, így már előre félek, ha kapusedző leszek, hogy fog ez lecsapódni, de majd megedződöm ott is. Azonban azt gondolom, hogy a DVTK és az MTK kiemelkedik a mezőnyből a keretek mélységei es minőségei miatt. Úgy látom, hogy a szakmai háttér is adott és megtanultak alkalmazkodni az osztályhoz, ami nagyon fontos mindenhol és minden csapatnak. Félni persze tőlük sem kell, főleg, hogy az MTK már nem szerepel a tavaszi ellenfeleink között. Nekünk pedig hasonló szintre kell jutni, vagy kompenzálni más módon a hiányosságokat és akkor tőlünk is fognak tartani.
Szurkolóitok közül sokan álmodnak az NB1-ről. Elérhető cél ez számotokra?
Nemcsak ők álmodnak róla, hiszen mi játékosok is, és szerencsére mi tudunk is érte tenni! 1999 őszén ott ültem a kapu mögötti szektorban, amikor utoljára NBI-es mérkőzés volt Szegeden és a következő ilyenen jó lenne a pályán lenni, de ezt nagyon nem adják ingyen és a szűk 12 csapat miatt nagyon nehéz is oda kerülni, mert a szerencse is fontos faktor a több száz másik mellett. De az is fontos, hogy Szegeden kialakult egy stabil NB II-es élcsapat, ami szintén nem egy megszokott dolog a szegedi foci rendszerváltás utáni életében.
Január végén jön a folytatás, az ETO ellen. Tavaly győztetek, az első félidőben dominált az ETO, de aztán sikerült fordítani. Mit vársz attól a mérkőzéstől?
Az őszi ETO mérkőzésen több játékossal is megkérdeztük egymást a mérkőzés után, hogy mégis hogy tudtunk nyerni egy ilyen első félidő után?! Mint említettem a keret későn állt össze és a vezetőedző egy NB II-es szinten nem megszokott labdabirtokló es hátulról építkező játékot szeretett volna, amihez nem elég másfél hét közös edzés. Ez nagyon kijött ott az első félidőben, azonban ennek ellenére is kitartott az elvei mellett, hogy ha ki is kapunk, akkor is azt tegyük, amit kér és gyakorlunk, majd jönni fog az eredmény is. Szerencsére jött is, és az ősz további részén is. Nem mondom, hogy hasonló meccs lesz, hiszen másabb már a két csapat állapota is, de nagyban fogja befolyásolni a mérkőzést a téli felkészülés, de az biztos, hogy nem egy brusztolós meccs lesz, hanem két focizni akaró csapat lesz a pályán, ismerve a két vezetőedző stílusát.
Mi a célod a jövőben a labdarúgás terén?
Célom NB I-es mérkőzésen pályára lépni szegedi színekben, majd a foci után kapusedzőként dolgozni. A gyerekkori álmomra, hogy a Fradiban vagy a válogatottban szerepeljek, sajnos már erősen 0 közeli esélyem van, ezt a kettőt majd edzőként újra megcélzom.
