,,Az edzők bátran támaszkodjanak a fiatalokra” – interjú Korolovszky Györggyel

Dárdai Pál, Sallói István, Fórián Zsolt vagy Feczkó Tamás. Csak néhány név azok közül, akik UEFA Pro Licences végzettséget szereztek 2015 májusában. Ilyen nevek mellett tanult Korolovszky György is, aki korábban NB1-es futballista volt, és számos csapatban megfordult karrierje során, majd pályafutása befejeztével edzőként kezdett el dolgozni, és 2015-re megcsinálta a legmagasabb edzői képesítést. Jelenleg Kazincbarcikán dolgozik, mint utánpótlásedző és felső szekció vezető.

Az 50 éves szakemberrel a napokban készítettünk egy hosszú interjút, ahol beszélt a pályafutásáról, a magyar válogatottról, az utánpótlás jelenlegi helyzetéről, illetve arról is, hogy hogyan járta végig az edzőképzés egyes lépcsőfokait.


-Szia Gyuri! Arra szeretnélek kérni, hogy mesélj egy kicsit a pályafutásodról!

,,Üdvözlöm az oldal olvasóit és követőit! Rólam azt kell tudni, hogy a Ferencvárosban kezdtem el futballozni, és lehúztam ott egy 10 évet. A saját korosztályomban csak egy éven át futballozhattam, mivel a maradék kilenc évben mindig a nagyobb korúakkal voltam egy csapatban. 40x-es magyar utánpótlás válogatottnak mondhatom magam, és ezen időszak alatt sikerült 1x kijutnom az ifjúsági Európa-Bajnokságra, méghozzá 1988-ban Malagába, ahol olyan fiatalok ellen futballozhattam, akik később világsztárok lettek. 1990-ben kikerültem Németországba a Hertha Berlin csapatához, majd nem sokkal később hazatértem, és Veszprémben lettem NB1-es futballista. Ezután még Csepelen is futballoztam, de nem tudtam befutni azt a karriert, amit én szerettem volna. Ettől függetlenül száz fölötti NB2-es és száz fölötti NB3-as mérkőzés van a lábamban. 29-30 éves koromban éreztem azt, hogy nem akarok tovább futballozni, ezáltal úgy döntöttem, hogy visszavonulok, de nem szerettem volna elszakadni a labdarúgástól, mivel nagyon érdekelt az edzői szakma, így elkezdtem képzésekre járni.”

-Mikor határoztad el, hogy edző szeretnél lenni?

,,Igazából én már fiatalabb koromban tudtam, hogy ha befejezem a labdarúgói pályafutásomat, akkor szeretnék edzőként tevékenykedni, és ott az én filozófiámat felvonultatni, valamint kíváncsi voltam arra is, hogy én, Korolovszky György, mire vagyok képes, és ennek érdekében le akartam magam tesztelni, hogy tudnék-e oktatni egy felnőtt csapatnál. A Testnevelési Egyetemre jelentkeztem, ahol középfokú edzői diplomát szereztem meg 1996-ra. Az edzői diploma megszerzése után megcsináltam a játékvezetői tanfolyamot, majd 2004-ben elkezdhettem a B licences képzést. 2005 és 2009 között labdarúgó szakedzőként tanultam a Testnevelési Egyetemen, amelyet szintén megcsináltam. 2009 szeptemberében elkezdtem a testnevelő-gyógytestnevelői szakot, majd 2013-ban diplomával a kezemben végeztem, így pedagógus végzettséggel is rendelkezem. Az egyetemi tanulmányok mellett 2012-ben az Elite A Youth képzésen is részt vettem, amiről azt kell tudni, hogy az A licencnek egy magasabb fokozata, de azt is sikerült elvégeznem 22 társammal együtt. 2014-ben már az UEFA Pro Licenc következett, amelyet 2015 májusában fejeztem be sikeresen. Olyan emberekkel tanulhattam együtt, mint a Dárdai Pali, Sallói Pista, Fórián Zsolti vagy a Feczkó Tomi, akikkel nagyon jó baráti kapcsolatot ápolunk a mai napig. Hálistennek egy nagyon jó csapat jött össze akkoriban, és a mai napig őrzöm az emlékeket róluk. A tanulás mellett dolgoztam már edzőként a Ferencvárosnál, és az ifjúsági magyar válogatottnál is. A tavalyi év során elvégeztem még Telkiben az akadémiai igazgató képzést, tehát nekem már nincs mit elvégeznem, mivel mondhatni mindent kimaxoltam a tanulásban, ami az edzői szakot illeti. Ebből a szempontból én büszke vagyok magamra, mivel több mindent sikerült elérnem, mint a labdarúgó pályafutásom alatt, tehát én a jó Isten kegyeltje vagyok ilyen szempontból. Nagyon sokat tanultam, de ezeket tudom hasznosítani a mindennapok során.”

-Eddig hol dolgoztál pályafutásod során, és milyen tapasztalatokat szereztél?

,,Mint már említettem, dolgoztam a Ferencvárosnál, méghozzá öt évet, valamint megfordultam a Magyar Labdarúgó Szövetségnél is, ahol három és fél évet. Először voltam Bozsik Program ellenőr, tehát jártam az országot, és néztem a fiatal játékosokat, majd én voltam az U19-es válogatott másodedzője a megboldogult Szepessy László mellett. Ezek után én lettem az U15-ös korosztály szövetségi edzője, majd az U15-ös Országos Kiválasztó Programot is én vezettem, valamint a későbbiek folyamán előadásokat tartottam A-B licencen, tehát egy nagyon szép időszakot töltöttem el a szövetségnél. Ezután dolgoztam Budakeszin, majd Megyei I. osztályban voltam vezetőedző. Nem sokkal később elkerültem Kisvárdára, ahol a jó kapcsolatoknak köszönhetően dolgozhattam a Munkácsi Labdarúgó Akadémián Ukrajnában, ahol szép időszakot töltöttem el, hiszen belekóstolhattam az ukrán futballkultúrába is. Én irányítottam az U19-es csapatot, a felnőtt megyei csapatot, és mindezek mellett én voltam a szakma vezetője a klubnál. 9 hónap után visszatértem Kisvárdára, ahol az U19-es csapatnak voltam az edzője közel öt évig, majd végül elkerültem Kazincbarcikára, ahol jelenleg a felső szekció vezetője vagyok, tehát hozzám tartozik az U17-es és az U19-es csapat is.”

-Említetted, hogy rengeteg előadást tartottál korábban, illetve, ha jól tudom, akkor a mai napig is előadásokat tartasz a labdarúgással kapcsolatban. Mi a célod az ilyesfajta előadásokkal?

,,Valóban, én számtalan előadást tartottam már, és tartok is manapság az edzői képzéseken, illetve szakmai napokon a labdarúgással kapcsolatban. Vannak olyan alkalmak, amikor regionális szinten, de többször tartottam már az MLSZ-nél is előadásokat a különféle képzéseken. Én nem szeretem az olyan előadásokat, amikor csak én beszélek, mivel az eléggé monoton és egyirányú, hanem inkább interaktív vagyok, tehát az edzőktől kérdezek a szakmával kapcsolatosan vagy felírok a táblára egy mondatot, amiből kihagyok egy kulcsszót, és azt kell behelyettesíteniük az edzőknek.  Szóval én azt szeretném, hogy ne csak jegyzeteljenek a hallgatók, hanem jegyezzenek meg egy dolgot az óráról, mert akkor én már boldog vagyok, hiszen akkor úgy távoznak a nap végén, hogy valami olyat hallottak tőlem, ami akár megmarad nekik hosszabb ideig. Ami az előadásokat illeti, általában én öt-hat hetente szoktam tartani egyet.”

Neked ki volt a példaképed fiatalon?

,,Számomra a példakép eleinte az isteni Diego Maradona, illetve a francia Michael Platini volt. Imádtam nézni a játékukat, hiszen olyan dolgokra voltak képesek a labdával, amire nem sokan, és én felnéztem rájuk gyerekkoromban. A 90-es években változott a dolog, hiszen akkor lettem Zinedine Zidane rajongó. Benne is tetszett az a vezérszerep, amivel a 98-as VB-n hátára vette Franciaországot, és ugye akkor lettek világbajnokok. Utána én meg is álltam a bálványimádással, mivel több kiváló futballista is volt a 2000-es évek elején, és bár sokaknak tetszett a játéka, de egyikre se tudtam azt mondani, hogy ő tetszik nekem és felnézek rá. Manapság Lionel Messi az én kedvenc futballistám. A Platini, Zidane, Messi hármas hasonló filozófiával futballoztak/futballozik. (Lionel Messi még aktívan futballozik.) Ők már nem kreatívak voltak, hanem zsenik és géniuszok. Ez pont abban nyilvánult meg, hogy kettő-három lépéssel gondolkoztak előre, mint mindenki más. Messi annyival volt/van előrébb mindenkinél, hogy ő 90 percig folyamatosan szkennel, odafut, ahol a labda lesz és nem oda, ahol van, számomra ez csodálatraméltó. Az hogy akkor sem a labdát nézi amikor nála van, hanem azt, hogy kinek adhatja, és utána mi következhet ebből kifolyólag, az egyszerűen zseniális, és ezen képességet nem lehet tanulni, mivel ez az emberrel született. Számomra Messi nem labdarúgó, számomra ő egy művész! Egy igazi géniusz!”

fotó: http://goal.com

Melyik csapat a kedvenced?

,,Egyértelműen az FC Barcelona a spanyol bajnokságból. 30 éve szurkolok a katalán együttesnek, és az a fajta játék, amit ők képviselnek a pályán, az nagyon tetszik nekem. Ha megfigyeljük a Barcelona mérkőzéseit, akkor láthatjuk azt, hogy mindig szeretnék kiszolgálni a közönséget, és az egész mérkőzés olyan, mint egy színházi előadás. Vannak olyan szituációk, amikor a lövés helyett tovább teszik a labdát vagy csinálnak egy újabb cselt, hogy nagyobb tapsot, éljenzést kapjanak. A vezetőedzők általában olyanok, mint William Shakespeare, a Camp Nou meg olyan, mint a Globe színház, de ez a fiesztás dolog a katalán emberek életét is képezi, mivel ők nem az ellenfélre kíváncsiak, hanem a saját csapatukra, és ez nekem szimpatikus. Tetszik a klub felépítése is, hogy bátran nyúlnak a saját nevelésű játékosokhoz, akikből a későbbiekben nagy játékos lehet. Nem olyan régen a Marc Guiu lőtt gólt a Bilbao ellen, aki a méltán híres La Masiaról került ki, és úgy néz ki, hogy előtte is nagy jövő áll. Hozzám nagyon közel áll még Johan Crujiffnak a filozófiai felfogása, és lényegében azt a futballt játssza az FC Barcelona már több mint 30 éve, amit a holland szakember lefektetett. Crujiffnak volt egy mondása, amit én rendszeresen alkalmazok a labdarúgásban: Egy labda van, de az jobb, ha nálam van. Én jobban szeretem azt, amikor az én csapatomnál van a labda, és nem az ellenfélnél, mert a szülők amikor kilátogatnak egy ifjúsági bajnoki mérkőzésre, akkor a saját gyermekeikre kíváncsiak, és nem az ellenfélre. A Barcelona jelmondata az, hogy több mint egy klub, és ez így is van. Ez egy igazi életérzés, amelyet a kívülállók sosem érthetnek meg!”

fotó: http://sportico.com


Magyar válogatott

Beszéljünk egy kicsit a magyar válogatottról, hiszen az elmúlt időszakban nem találtunk legyőzőre, és nagyon közel állunk ahhoz, hogy kijussunk a németországi Európa-Bajnokságra. Te mennyire követed a nemzeti csapatot, illetve mi a véleményed róluk?

,,Természetesen minden mérkőzést megtekintek a TV-ben, és követem a magyar válogatott eredményeit. Én sem tudok mást mondani, mint amit a közvéleményben hall az ember a csapatról, hogy valami pozitív történt a Marco Rossi kinevezése óta, mivel az ő személye, karaktere, kisugárzása változtatott meg mindent. A legnagyobb pozitívuma Rossinak, hogy mindig megtalálja a megfelelő embereket a különböző posztokra, mivel jók a megérzései. Akiket behívott a válogatottba, akkor azokban mindig hitt, de amikor cserélnie kellett, akkor is jól váltott. Ezek olyan finom mechanikai működések, amiket az ember nem képes megtanulni, mivel ez érzésből jön. Az érzést nem tanítják az iskolában, mivel az emberek nem tudják úgy átadni a saját érzéseiket másoknak. Tehát a Marco Rossi olyan embereket talált meg a posztokra, akik a legnehezebb szituációkban is képesek a legjobb teljesítményt nyújtani, de a hiba bennük van, mivel ők is emberek. Az, hogy tíz mérkőzés óta nem találtunk legyőzőre, az a régi nagyokra emlékezteti az embereket is, és hálistennek most nagy az érdeklődés a válogatott iránt.”

fotó: http://mlsz.hu

-Októberben két mérkőzést játszott a magyar válogatott, ahol Szerbiát sikerült legyőznünk 2-1-re hazai pályán, majd Litvániában két gólos hátrányból felállva hoztunk el egy pontot. Hogyan értékelnéd a látott két találkozót?

,,A válogatott minden mérkőzését magasabb érzelmi töltéssel kezdi el, mivel jönnek a sikerek, és ez önbizalmat ad. Az szerintem nem lehet véletlen, hogy Szerbiától elvettünk hat pontot, mivel ők egy világszerte elismert válogatott, és azért tartanak tőlük, de az, hogy kétszer legyőztük őket, az tiszteletre méltó eredmény, és ez egyszerűen nem lehet véletlen. Ami nagyon nagy szó volt, hogy Belgrádban is győzni tudtunk, ami az elmúlt négy évben senkinek sem sikerült Európában. Igaz, hogy volt szerencsénk a két mérkőzésen, mivel nagyon jöttek ránk a szerbek, de azért tett a válogatott, mert mindig volt egy extra villanás a kulcs momentumokban. A játékunk nem volt a legszebb, de célfutballt játszottunk, és abban a pillanatban eredményesek voltunk. A Litvánia elleni mérkőzésen az első félidőben sokkal bátrabbak voltak a hazaiak, és erre nem számítottunk. Meg is leptek minket két góllal. Ők teljesen elfáradtak az első 45 perc alatt, és a második félidőben nagyon kijött a két csapat közötti fizikális különbség, illetve a Marco Rossi jól cserélt. Érezhető volt, hogy Litvánia nem lesz képes ekkora nyomást kibírni a végéig, és sikerült egyenlítenünk, de én azt mondom, ha jobban koncentrálunk az utolsó percekben a befejezéseknél, akkor még nyerhettünk is volna, és akkor kint lennénk az EB-n. Összességében, ez a 4 pont is jó, bár örült volna az ember a 6 pontnak is, de ne legyünk elégedetlenek, mivel küzdésből jelesre vizsgázott megint a válogatott.”

-Novemberben ráfordulunk a célegyenesre, mivel előbb Bulgária ellen lépünk pályára Plovdivban, majd három nappal később Montenegrót fogadjuk a Puskás Arénában. Papíron egy pontot kell szereznünk a két mérkőzésen ahhoz, hogy ott legyünk az EB-n, de ez nem lesz egyszerű. Milyen mérkőzésekre számítasz?

,,Valóban csak egy pontot kell szereznünk, de ezt nagyon könnyű kimondani. Pokoli nehéz lesz ez a két mérkőzés, mivel ha ne adj Isten Bulgáriában valami nagy baj történik, és vereséget szenvednénk, akkor Montenegró ellen hazai pályán egy élet-halál mérkőzést fogunk vívni a kijutásért, és akkor az egy olyan találkozó lesz, amelyre nem volt példa az elmúlt 30 évben, mivel az egyenesági EB-re való kijutás lesz a tét, és ha győz Montenegró, akkor megelőz minket az egymás elleni eredmények miatt, sőt, még ott vannak a szerbek is, akik szintén kijutnának egyenes ágon. Ez a legrosszabb forgatókönyv, amibe inkább bele sem gondol az ember, mivel az katasztrofális lenne a magyar labdarúgás számára, hogy megint pótselejtezőt kell vívnunk a kijutásért. Bulgária ugyan utolsó a csoportjában, de nem lehet őket leírni, mivel Szerbia is megszenvedett ellenük, és a 97. percben tudtak csak egyenlíteni Razgradban, tehát nem adták könnyen a bőrüket. Valószínűleg szeretnének bizonyítani a bolgár szurkolóknak is, és legalább egy győzelmet szereznének a csoportban. Montenegró egy stabil, masszív csapat, akik ellen már megégett néhány komolyabb válogatott is, és bár nincsenek nagy sztárjaik, de csapatként nagyon egységesek, de ez jellemző a régi jugoszláv államokbeli válogatottakra. Ők sem turistáskodni fognak Budapesten, hanem győzni szeretnének, és kijutni az EB-re, de még rájuk is vár egy mérkőzés a mieink elleni összecsapás előtt, szóval most nekik is nagy teher nyomja a vállukat. Nem a legjobb előjelekkel várjuk ezt a két mérkőzést, mivel nagyon sok a sérült, de a Marco Rossit ismerve megint olyan labdarúgókat fog behívni a válogatottba, akik képesek lehetnek a legjobb teljesítményre a legnehezebb szituációkban. Én bízom abban, hogy a minimális célt teljesíti a magyar válogatott Bulgáriában, és akkor Montenegró ellen nyugodtan futballozhatunk teltház előtt. Ha már nyugodtan futballozhatunk, akkor olyanoknak is lehetőséget kellene biztosítani, akik eddig keveset játszottak a válogatottban.”

-Nagy a vita a közvéleményben, hogy Dibusz Dénes vagy Gulácsi Péter az elsőszámú kapus a magyar válogatottban. Te szerinted ki a valódi elsőszámú hálóőr Magyarországon?

,,Mind a két kapus jó, de a legtöbben Gulácsi Pétert teszik az első helyre, mivel a német Bundesligában szereplő RB Leipzigben véd, míg Dibusz Dénes csak a Ferencvárosban. A Dénes már bizonyított az elmúlt években annyira a Ferencvárosban, hogy ő megérdemli azt, hogy a magyar válogatott elsőszámú kapusa legyen, és jelenleg én is őt tartom az elsőszámúnak. Én szerintem akár a Bundesligában is megállná a helyét, mivel nagyon intelligens kapus, olvassa a játékot, kiváló reflexei vannak és lábbal nagyon extra. Intelligens ember a Dibusz, és ő emiatt ilyen kapus, ráadásul nem kap annyi potyagólt, mint az átlagos hálóőrök, mert előre tudja, hogy hova fog menni a labda, és azonnal úgy helyezkedik. Egyetlen egy probléma van vele, hogy nem magas, és sok olyan gólt kap, ami beadás után érkezik. Gulácsinak nem jött jól ez a sérülése, mivel addig szinte kirobbanthatatlan volt a kezdőből, de Dibusz bizonyított a távollétében. Bízunk benne, hogy ő sem sérül meg, és akkor ő tudja védeni a magyar válogatott kapuját ezen a két fontos mérkőzésen. A Peti ugyan készen állna a játékra, de sérülésből tért vissza, és szerintem nem lenne képes olyan teljesítményre, mint korábban. Láttam a lipcseiek egyik Német Kupa mérkőzését, ahol győztek 3-2-re, és látszódott rajta, hogy még nincsen formában.”

fotó: http://fradi.hu

Beszéltél Marco Rossiról is, akivel, ha jól tudom találkoztál már személyesen. Milyen embernek ismerted meg őt?

,,Nem beszélek vele napi szinten, tehát nem tudok róla sokat mondani. Egyszer tartott egy előadást Felcsúton angolul, amelyen én is részt vettem. Egy nagyon intelligens, sármos, jó kiállású, mosolygós, közvetlen, és szakmailag vonzó személy. Hitelesnek tűnik a kiállásával együtt. Egy magas, szikár, sportos ember, és így kell kinéznie egy igazi labdarúgó edzőnek. Olyannak kell kinézni, mint Pep Guardiola, Jürgen Klopp vagy Antonio Conte, hogy én kimegyek, és a személyemmel testesítem meg a csapatomat. A Marco Rossi ilyen szempontból tökéletes választás, sőt, az elmúlt évek egyik legjobb választása volt ő, mivel nagyon jól ismeri a magyar futballt, hiszen két ciklusban dolgozott korábban a Budapest Honvédnál, és egyszer bajnok is lett 2017-ben. A kommunikációját azt kicsit kérdőre vonnám, mivel nagyon jó a szakmában a Marco Rossi, mivel az olasz futballkultúrából érkezett, de amikor nem anyanyelvi szinten beszél egy edző, akkor nem tudja úgy átadni a saját elképzeléseit. Ha egy tolmács beszél az edző helyett, az viszont már nem mondható hitelesnek. Összességében, egy olyan karakteres szövetségi kapitánya van a válogatottnak, akivel óriási fejlődésen mentünk keresztül, mert 5 év alatt eljutottunk oda, hogy már a TOP 30-ban vagyunk a világranglistán, és sokan tartanak tőlünk.”

fotó: http://nemzetisport.hu


Akadémiai helyzet, magyar fiatal futballisták

Említetted az elején, hogy dolgoztál különféle akadémiákon. Ferencváros, Kisvárda, Munkács, most Kazincbarcika. Milyenek voltak a tapasztalataid az akadémiákon?

,,A legtöbbet a kisvárdai korszakomról tudnék beszélni, mivel nem olyan régen ott dolgoztam 5 évet, de úgy éreztem, hogy váltanom kell, és végül áthelyeztem a székhelyemet Kazincbarcikára. Visszatérve Kisvárdára, Révész Attila sportigazgató, Szentes Lázár szakmai igazgató, és három felső szekció vezető, köztük én, mint a középső szekció vezetője, mi képviseltük a szakma első frontját. Kisvárda különleges helyzetben volt, mivel nagyon ráment a vezetőség az akadémiai képzésre. Korán reggel talent edzéseket tartottunk a gyerekeknek heti 4 alkalommal, akik edzés után mentek iskolába, majd délután megint edzésük volt, míg mi edzők előadásokat tartottunk heti két alkalommal. Eleve van egy nagyon komoly kiválasztási területük, amely bőven áthaladja az országhatárt is, tehát Ukrajnából és Szlovákiából hozzák a tehetséges játékosokat, illetve a Munkácsi Labdarúgó Akadémiával való kiváló kapcsolataikat is jól kihasználják. A Kisvárdai Labdarúgó Akadémiára még talán nyugaton is csettintenének, annyira komoly infrastrukturálisan és szervezésileg. Révész Attila támogatásával Szentes Lázár mellett hatalmas élmény volt dolgozni. Boldogan gondolok vissza a Kisvárdán töltött időszakomra.”

fotó: http://nemzetisport.hu

-Nem olyan régen készítettünk egy interjút Pap Marceloval, aki jelenleg a portugál élvonalban szereplő SC Braga egyik videóelemzője. Ő elmondta, hogy Magyarországon sokkal jobb feltételek állnak rendelkezésre, mint Portugáliában, de mégis több portugál tehetség kerül ki az európai futball színpadára, mint magyar. Ennek mi lehet az oka?

,,Portugália előnyben van az európai országokkal szemben, mivel kiváló a földrajzi fekvése, és vannak olyan klubok, akik hoznak Brazíliából játékosokat az akadémiákra, és ott a kommunikáció nem jelent gondot, mivel Brazília hivatalos nyelve a portugál, míg itt behoznak Kisvárdára egy ukrán gyereket, aki nem beszél magyarul, így valamivel nehezebb integrálni. A portugál akadémiákon futballozó brazil gyerekek tudják azt, hogy nekik ez az egy kitörési lehetőségük van a szegénységből. Vannak a portugál nagyágyúk, mint a Porto, a Benfica, és a Sporting, akik minden évben szerepelnek a nemzetközi kupaporondon, és eléggé sokáig szoktak menetelni, bár azt tudja mindenki, hogy nem a világ legerősebb bajnoksága a portugál bajnokság, mert ez a hármas kiemelkedik, a Braga egy másabb szint, de ott van a legjobbak között, míg a többiek azok átlagosak. Számtalan játékost láthattunk már, akik a portugál bajnokságból indultak, és eljutottak a világ legjobbjai közé. Olyan sztárokat neveltek ki az elmúlt 20-30 évben, mint Cristiano Ronaldo, Luis FIgo vagy akár Joao Félix. Arra a kérdésre válaszolva, hogy miért nem kerül ki több magyar tehetség az európai foci színpadára, arra sajnos nem tudom a választ, de bízzunk benne, hogy ahogyan fejlődik a magyar labdarúgás megítélése, úgy fognak kikerülni külföldre a magyar fiatalok is.”

fotó: http://24.hu

Az NB3-ban vannak a tartalékcsapatok, ahol többnyire fiatalok futballoznak, hogy az első csapatok felfigyeljenek rájuk, de sokszor okoz problémát az, hogy a nagy csapatok leadnak játékosokat a tartalékcsapatoknak, így teljesen egyenlőtlenné válik a küzdelem. Mit akarnak ezzel elérni az NB1-es magyar klubok?

,,Az NB3-as bajnokságok eredetileg amatőr szintűnek vannak titulálva, de mivel az MLSZ égisze alá tartoznak, ezért félprofinak tekinthető felnőtt szinten. Azzal nincsen semmi probléma, hogy fiatalok futballoznak, sőt, egy fiatalnak legyen megtisztelő az, hogy a magyar harmadosztályban futballozhat a felnőtt pályafutása elején. Az NB1-es klubok legtöbbször azért adnak le játékosokat a tartalék csapatokba, hogy mérkőzésben tartsák őket vagy a sérülésből visszatérőket szisztematikusan felépítésék annak érdekében, hogy a későbbiekben a lehető legjobbat tudják nyújtani az NB1-ben. Az lenne az egyik legjobb döntés szerintem, ha az NB1-es klubok mindegyike kötne kooperációs szerződéseket NB2-es klubokkal, akiknél tudnának játszani a fiatalok. A Ferencváros jó példa erre, hiszen nekik van NB2-es partnerük a Soroksár személyében, ahová rendszeresen küldik a fiatalokat. Onnan jutott el a Fradi első csapatába a Varga Ádám vagy az ifj. Lisztes Krisztián. Kisvárdán már másabb a helyzet a fiatalokkal, mivel ott jelenleg nincs ilyen partneri együttműködés, és ezáltal nincsen meg az a kapocs, ami ahhoz kell, hogy a fiatalok eljussanak az NB1-ig. Persze, ha valaki annyira jól teljesít az NB3-ban, hogy megérdemelje azt, hogy ott legyen az NB1-es keretben, akkor azzal semmi probléma nincs.”

fotó: http://kisvardafc.hu

-Az NB3-ban illetve az NB2-ben is van fiatal szabály, amely azt mondja ki, hogy egy fiatalnak végig a pályán kell lennie a mérkőzés ideje alatt. A harmadosztályban egy 19 éven aluli játékosnak kell a pályán lennie, míg a másodosztályban egy 20 év alattinak. Szerinted miért nem bíznak az edzők a fiatal játékosokban?

,,Ebben a kérdésben nagyon megoszlik a szurkolók véleménye, így valakinek szimpatikus lesz amit mondani fogok, de valakinek nem fog tetszeni. A labdarúgásnak, és minden sportágnak a legnagyobb filozófiai alapelve az, hogy én vagyok a kiválasztott, és mivel jobb vagyok a többieknél, ezért én játszom, és ennek kortól függetlennek kell lennie. Ha nem teszem be a fiatal játékost a kezdőbe, akkor az azért van, mert nem üti meg a szintet. Én azt akarom, hogy a fiatal harcoljon meg a helyéért, és ne csak azért játsszon, mert a szabály azt engedi. A másik része az, hogy akkor hogyan lesz fiatal dominancia az NB1-ben, ha nem adok lehetőséget a fiataloknak. Véleményem szerint, egy-két 19 éves játékost el kell bírnia egy felnőtt csapatnak, ahol van képzés. Ha nem tud valaki egy fiatalt betenni a kezdőcsapatba, akkor ott baj van a képzéssel, és valami nem jó a klubnál, mivel nem jön ki 2-3 fiatal tehetség az akadémiáról. Külföldön vannak olyan csapatok, mint az Ajax, Genk, Salzburg vagy a Barcelona, ahol támaszkodnak a fiatalokra. Egy edzőnek vállalnia kell a fiatalokért a felelősséget, és csak annyit kell kérni tőlük, hogy futballozzanak. Ott van az ifj. Lisztes Krisztiánnak a példája, akit betettek a Ferencváros csapatába, és a tavalyi szezon végén voltak olyan egyéni villanásai, ami miatt ott tartunk, hogy jövő nyártól a német Bundesligában szereplő Eintracht Frankfurt futballistája lesz. De az mind azért van, mert megkapta a bizalmat az edzőjétől, és ő ezt meghálálta egy ilyen teljesítménnyel. Az edzőknek azt üzenném, hogy bátran támaszkodjanak a fiatalokra!”

fotó: http://fradi.hu

-2010 augusztusa és 2014 márciusa között dolgoztál a magyar ifjúsági válogatottnál. Ott volt valami olyan döntésed, amire szívesen emlékszel vissza?

,,Igen, volt! 2013-ban volt egy fiatal gyerek, akiről akkor még én sem gondoltam, hogy ekkora futballista válik belőle. Ő nem volt más, mint a Szoboszlai Dominik. Már akkoriban jó kötésű gyerek volt alacsony lábakkal, ami jobban hasonlított egy golfütőre. Egyik alkalommal megfogtam a Dominikot, és bevittem az MLSZ utánpótlás vezetőjéhez, ahol megkértem arra, hogy hadd játsszon feljebb a magasabb korosztályban, amiért én teljes mértékben vállaltam a felelősséget. Dominik a nagyobbakkal edzhetett, és megállta a helyét. Manapság ott tartunk, hogy a Liverpool kezdőcsapatában futballozik, a magyar válogatott csapatkapitánya, és jelenleg ő miatta ítélik meg pozitívan a magyar labdarúgást. A mai napig az egyik legjobb döntésem az volt, amikor a kis Szoboszlait felvittem a nagyobbak közé.”

fotó: http://mlsz.hu

-Zárásként mit üzennél a fiataloknak?

,,Nem tudom, hogy én mennyire vagyok hiteles, de természetesen van üzenni valóm a fiatal generáció számára! Amit én nem tettem az eddig, pedig meg kellett volna, hogy mindig magadba fektess! Minden, amit magadba fektetsz, legyen az pénz, tanulás, energia, az idővel megtérül és kifizetődik. Ha azt mondod, hogy este nem szeretnél kimenni futni, akkor nem kötelező kimenned, ezzel nincsen semmi probléma, de ha kimész, akkor az a magadba fektetett projekt volt, és ezáltal lehetsz sikeres az életben. Nem azt mondom a fiataloknak, hogy ne élvezzék ezt korszakot, mivel a fiatalság egy ajándék, és amíg fiatal az ember, addig azt szeretné élvezni, viszont, ha magára gondol, és küzd a céljaiért, akkor élvezheti a későbbiekben az életet is. Én a pályafutásom során nem nagyon hiányoztam az edzésekről, mivel szinte mindig ott voltam, sőt, még betegen is elmentem edzésre, mérkőzésre, mert annyira szerettem a labdarúgást. Már labdarúgóként képeztem magam az edzői pályára, és ott kezdtem el saját magamba fektetni a tudást, és ez késztetett arra, hogy elvégezzem a két felsőfokú iskolát, illetve ameddig csak lehet menjek az edzői képzésen végig. Nekem a jó Isten megadta és végig vitt, sőt, talán tovább, mint ameddig én kívántam. Mára már vezetői diplomát szereztem, ami már egy minőségi lépcsőfok az életemben. Közben voltam külföldön klub látogatásokon a Real Madridnál, Anderlechtnél, Standard Liègenél, Hertha Berlinnél stb. Szakmai előadásokon próbáltam előadói rutint szerezni és a kommunikációban fejlődni. Én azt gondolom, ezen is elértem egy megfelelő szintet, Illetve mindezek mellett rengeteg könyvet olvastam, szakmai könyvek, orvosi, élettani, anatómiai, pszichológiai könyvek stb. Folyamatosan próbálom magam napról napra, évről évre fejleszteni, képezni, hogy minél többet és többet tudjak! Ezzel az a baj, hogy az ember minél többet tud, annál kevesebbet tud!”


Köszönjük szépen a beszélgetést! Reméljük, hogy hallunk még felőled az elkövetkezendő időszakban!