Új szakmai cikksorozat indult a Hunfocin
A www.hunfoci.hu új szakmai cikksorozatot indított, amelyben a magyar labdarúgás aktuális kérdéseit, az utánpótlás-nevelést, a képzési módszereket és a játék fejlődését járjuk körül. Sorozatunk állandó szakértője Németh Szabolcs UEFA Pro licences labdarúgóedző.
Sorozatunkban többek között a modern edzői szemléletről, valamint a hazai labdarúgás fejlődési lehetőségeiről osztja meg gondolatait.
Mi a közös az NB I jelenlegi utolsó három csapatában: a DVSC-ben, a ZTE-ben és a Honvédban? Három tradicionális klub, három komoly futballmúlttal – mégis mindhárom a tabella végén található. És van egy további figyelemre méltó közös pont: mindhárom csapatot külföldi vezetőedző irányítja.
Ez természetesen önmagában még semmit nem bizonyít. Néhány forduló alapján nem lehet egy edző munkáját megítélni. De egy kellemetlen kérdést azért felvet: valóban jobb szakmai megoldás a külföldi edző, vagy Magyarországon néha már a nemzetközi név és a CV önmagában presztízst jelent?
Három év Ausztriában – külföldiként más mércével
Három éve dolgozom az osztrák labdarúgásban, a TSV Hartberg első osztályú csapatának U18-as együttesénél. Ez az időszak szakmailag rengeteget adott, ugyanakkor azt is megtanított, milyen nehéz külföldiként elfogadtatnia magát az embernek egy másik futballközegben.
Nap mint nap azt érzem, hogy külföldi edzőként legalább háromszor annyit kell teljesítenem ahhoz, hogy ugyanazt a bizalmat kapjam, amely egy helyi szakember számára sokszor természetesebben elérhető.
Nem feltétlenül azért, mert a helyi edzők jobbak.
Hanem azért, mert ismerik a közeget.
Ismerik a klubokat, a játékosokat, a döntéshozókat. Értik a futballkultúrát, beszélik a nyelvet, ismerik a helyi működési mechanizmusokat, és sok esetben már korábban bizonyították, hogy képesek ebben a rendszerben dolgozni.
Egy külföldi edzőnek ezzel szemben először bizalmat kell építenie, majd azt eredményekkel és szakmai munkával fenntartania.
A külföldi edzőnek nem jár automatikusan a bizalom
Az osztrák első és másodosztályban ezért sok esetben előnyt jelent a helyi edző.
Ezt bizonyos szempontból megértem.
Egy klub számára kisebb kockázatot jelenthet olyan szakembert választani, akinek a munkáját, személyiségét és szakmai gondolkodását már ismerik.
Külföldiként azonban éppen ezért nem elég jónak lenni. Nagyon jónak kell lenni.
Nem elég egy jó CV.
Nem elég néhány korábbi klub neve.
Nem elég egy nemzetközi tapasztalat.
A pályán kell bizonyítani.
És talán éppen ezért tartom különösen érdekesnek a magyar futball helyzetét.
Miért jelent Magyarországon automatikusan presztízst a külföldi név?
Éppen ebből a tapasztalatból kiindulva nehezen értem, amikor Magyarországon egy külföldi edzőt már a kinevezése pillanatában magasabb szakmai szinttel azonosítanak.
Túl gyakran gondoljuk azt, hogy ami külföldről érkezik, az automatikusan jobb is.
Pedig egy edző szakmai értékét nem az útlevele határozza meg.
Nem a nemzetisége.
Nem a korábbi klubjainak hangzatossága.
És nem az, hogy milyen nyelven beszél a sajtótájékoztatón.
A valódi érték a munkában jelenik meg.
Mit hozott valójában a klubnak?
Egy külföldi edző kinevezésekor szerintem nem azt kellene elsősorban megkérdezni, hogy:
„Hol dolgozott korábban?”
Hanem azt:
„Mit fog hozzáadni a klubhoz?”
Milyen játékmodellt épít?
Hogyan fejleszti a játékosokat?
Milyen problémákat old meg?
Milyen szakmai módszereket hoz?
Hogyan változik a csapat teljesítménye?
És ami talán a legfontosabb:
Látható-e a fejlődés?
A név nem játékmodell
A magyar futballban az elmúlt években több külföldi szakember is lehetőséget kapott. Ez önmagában pozitív jelenség lehet, hiszen egy másik futballkultúra, más szakmai szemlélet és új tapasztalat valóban hozzáadhat a hazai futballhoz.
De a külföldi edző alkalmazása nem lehet önmagában szakmai cél.
Egy klubnak nem azért kell külföldi edzőt választania, mert külföldi.
Hanem azért, mert az adott szakember valamit jobban, másképpen vagy magasabb szinten tud megvalósítani, mint az elérhető hazai alternatívák.
Ez a lényeg.
A valódi kérdések
Amikor egy külföldi edző átvesz egy magyar csapatot, szerintem néhány hónap után már érdemes feltenni bizonyos kérdéseket:
Javult a csapat játéka?
Fejlődtek a játékosok?
Van felismerhető játékmodell?
Egységesebbé váltak a játékfázisok?
Jobbak lettek a döntések?
Fejlődött a fiatal játékosok teljesítménye?
Látható a szakmai koncepció?
És végül: jobb csapat lett-e a klub, mint amilyen az edző érkezése előtt volt?
Ha ezekre nincs egyértelmű válasz, akkor előbb-utóbb fel kell tenni a kellemetlen kérdést:
Valóban indokolt volt a külföldi edző alkalmazása?
Kettős mérce?
Különösen érdekes számomra, hogy a magyar edzőkkel szemben sokszor szigorúbb mércét alkalmazunk.
Egy hazai szakembernek rövid idő alatt kell eredményt, játékot és fejlődést felmutatnia.
Ha nem működik a csapat, gyorsan megjelenik a kérdés:
„Alkalmas erre a szintre?”
Egy külföldi edzőnél viszont sokszor hosszabb türelmi idő áll rendelkezésre.
Ha nem működik a játék, könnyebben beszélünk átmenetről, keretproblémákról, időhiányról vagy alkalmazkodásról.
Ezek természetesen valós problémák lehetnek.
De ugyanazt a megértést meg kellene adni a magyar szakembereknek is.
Ha ugyanaz a teljesítményelvárás, akkor ugyanannak a mércének kell vonatkoznia mindenkire.
Nem a külföldi edzők ellen
Nem a külföldi edzők ellen beszélek.
Éppen ellenkezőleg.
Külföldön dolgozó edzőként pontosan tudom, milyen értéket jelenthet egy másik futballkultúrában szerzett tapasztalat.
Egy külföldi szakember új gondolkodásmódot hozhat.
Más képzési módszereket.
Más taktikai megközelítést.
Más szervezeti kultúrát.
Más perspektívát.
De csak akkor, ha valóban hoz valamit.
A külföldi edző jelenléte önmagában nem innováció.
A külföldi edző önmagában nem garancia a fejlődésre.
És a nemzetközi CV sem bizonyítja automatikusan, hogy az adott szakember képes lesz egy magyar klub problémáit megoldani.
A külföldi edző nem cél, hanem lehetőség
Szerintem ezt kellene megértenünk.
A külföldi edző nem cél. Hanem lehetőség.
Akkor van értelme a kinevezésének, ha valóban többet tud hozzáadni a magyar futballhoz, mint egy hasonlóan képzett hazai szakember.
Ha új tudást hoz, amely beépül a klub működésébe.
Ha fejleszti a játékosokat.
Ha jobbá teszi a csapatot.
Ha olyan játékmodellt épít, amely hosszabb távon is fenntartható.
Ha szakmai örökséget hagy maga után.
Ellenkező esetben a külföldi név könnyen csak presztízsberuházássá válik.
És mi van a magyar edzőkkel?
Talán erről is őszintébben kellene beszélnünk.
Nem minden magyar edző jó.
Ahogy nem minden külföldi edző jó.
Nem minden magyar edző korszerű.
Ahogy nem minden külföldi edző modern.
És nem minden külföldi szakember hoz magasabb szakmai színvonalat.
A futballban nincs nemzetiségi garancia.
Van viszont szakmai teljesítmény.
Ezért nem az lenne a kérdés, hogy:
„Magyar vagy külföldi?”
Hanem:
„Ki képes jobban fejleszteni ezt a csapatot?”
A mérce legyen ugyanaz
Én Ausztriában naponta tapasztalom, milyen nehéz külföldiként elfogadtatni magát az embernek.
Ezért úgy gondolom, Magyarországon is ideje lenne következetesebb és igazságosabb mércét alkalmazni.
Ha egy külföldi edző érkezik, ne kapjon automatikus szakmai kreditet azért, mert külföldi.
De ne is legyen hátrányban azért, mert nem magyar.
Kapjon lehetőséget.
Kapjon időt.
Kapjon megfelelő körülményeket.
Aztán bizonyítson.
Pontosan ugyanúgy, ahogy egy magyar edzőnek is bizonyítania kell.
Mert végül nem az számít, hogy milyen útlevél van az edző zsebében.
Nem az számít, hogy hány országban dolgozott.
Nem az számít, hány nagy klub neve szerepel a CV-jében.
Az számít, hogy mit látunk a pályán.
Jobb lett a csapat?
Fejlődtek a játékosok?
Felismerthetőbb lett a játék?
Nőtt a teljesítmény?
Van szakmai irány?
Ha igen, akkor van értelme.
Ha nem, akkor a név mögött nincs valódi hozzáadott érték.
Mert a futball végül nem az útlevelet értékeli.
Nem a származás dönt.
Nem a név dönt.
Nem a presztízs dönt.
Nem a CV dönt.
A teljesítmény dönt.
És talán éppen ezért igaz az a mondat, amit külföldiként Ausztriában megtanultam:
Külföldiként nem elég jónak lenni. Nagyon jónak kell lenni.
Magyarországon pedig a külföldi edzőknek is ugyanezt kellene bizonyítaniuk.
Be the first to comment