III. kerületi TVE – Kaposvári Rákóczi FC 1–2 (1–1)
Budapest, III. ker. TVE sporttelep, 340 néző. V.: Szigetvári M. (Hovanecz M., Gergely M.).
III. kerületi TVE: Hajagos – Schuszter, Erdei, Egerszegi, Papp M. (Hegedüs L., a szünetben) – Kozics – Cseszneki (Borbély B., a 60. percben), Kósa (Zámbó M., a 71. percben), Lapu (Vankó, a szünetben) – Barczi (Török L., a 27. percben) – Tóth Z. Vezetőedző: Aczél Zoltán.
Kaposvári Rákóczi FC: Mikler D. – Ekker, Kocsis B., Heil, Harsányi, Gál – Szederkényi, Pintér M., Horváth B. – Pintér N. (Mayer Máté, a 92. percben), Hampuk (Kis-Fónai, a 89. percben). Vezetőedző: Horváth Rudolf.
Gólszerzők: Tóth Z. (a 12. percben), illetve Horváth B. (a 33. és a 46. percben).
Horváth Rudolf: Az eredményeik ellenére messze a legjobb csapathoz jöttünk, amely NB II-es játékosállománnyal rendelkezik és remek körülmények között játszik, de a tabellán elfoglalt helyezésük ezt nem tükrözi. Az első percekben tudtuk, hogy náluk lesz többet a labda, szerettük volna átvészelni ezt az időszakot, de nem tudtuk, viszont, ahogy belemelegedtünk a meccsbe érezhető volt, hogy jó a felfogásunk és a szerkezetünk is, pedig öt húsz év alatti játékossal álltunk fel. Az egyenlítő gól után megnyugodtunk, akartuk a győzelmet, ez volt a kulcs. Jogtalan lett volna, ha ilyen felfogással nem mi nyerünk.
Aczél Zoltán: Ez a mérkőzés is hűen tükrözi az egész szezonunkat, elsősorban a tavaszt, ami egyébként jobban épül, jobban néz ki, mint az ősz. Ezúttal is, ahogy mondani szokás az ellenfél betolta a buszt a kapuja elé, vért kellett izzadnunk, hogy helyzeteket dolgozzunk ki. Próbáltuk megbontani a védelmüket a szélekről, két három helyzetünk volt is, uraltuk a pályát. Az ellenfél a félpályát sem lépte át. Rúgtunk egy gólt, amiért nagyon megküzdöttünk. Amíg Barczi Dávid a pályán volt, addig próbáltuk és úgy gondolom, hogy sikerrel meg is bontottuk őket, mozgattuk, járattuk a labdát, Kozics Barna is hozzá tudott tenni ehhez. A kontrákat is jól kezeltük, viszont az már nem a taktika része, hogy gólpasszt adunk az ellenfélnek. A riválisok nem nagyon dolgoznak ki helyzeteket, lehetőségeket, de jön egy egyéni hiba és az ellenfél rögtön kihasználja azt. A második játékrészben ugyan ez volt a helyzet, egy hiba, aztán jön a bekapott gól menetrendszerűen. Forgattuk a csapatot, de hiányzott a minőség, nem voltak már átlövések, jóllehet azért helyzetünk is volt. 15 meccsünk volt tavasszal, én azt gondolom, hogy domináltunk mindegyiken. A Tatabánya elleni játékunkat ezúttal nem sikerült hoznunk, de ezzel a közepesnek mondható játékkal is simán nyerni kellett volna ezt a mérkőzést, persze az egyéni hibák nélkül. Be kellett volna lőni a helyzeteinket, na meg volt ugye a büntető is, ami kimaradt. Ha ezek megvannak, akkor simán hozzuk a találkozót, de a „ha” ugye nem játszik a futballban. Elkeserítő ez nagyon. Van még három hét, azt tisztességesen végig kell csinálnunk. A szurkolóknak nagy köszönet jár, a Kerület Ultráknak és a drukkereknek, hiszen végig bíztatták a csapatot, amely az akaratával rászolgált erre, a végeredménnyel már kevésbé.