Mivel Magyarországon rajtam kívül mindenki ért a futballhoz, vélhetően mindenkinek meg van a véleménye arról, hogy a hazai NB 1-ben többségében a magyar játékosoknak kellene lehetőséget adni, vagy a siker érdekében fel kell tölteni a kereteket légiósokkal?
Nem új kérdés ez, már a rendszerváltás után, a ’90-es években is feltettük, pedig akkor még olyan szabályok is voltak, hogy egy csapat csak bizonyos számú légióst szerződtethetett, s közülük egyszerre pl. csak három lehetett a pályán, így erre a cseréknél is figyelni kellett.
Fiatalabbak kedvéért említem meg, hogy annak idején – a délszláv válság és -háború időszakát éltük – szinte számolatlanul érkeztek az egykori Jugoszlávia területéről is olyan labdarúgók, akiket olcsón meg lehetett szerezni, bár a tudásuk csak elenyésző számban volt jobb, mint a magyar játékosoké. De valahogy elvolt vele a magyar futball, csapatonként az a 4-5 külföldi elfért.
A nemzetközi kupaeredményeket hagyjuk, valahogy akkor még nem számított annyira. Örültünk, ha nyert egy magyar csapat, a Fradi első, 1995-ös BL-szereplése szenzációszámba ment. Méltán, hiszen ne feledjük, hogy akkor a Ferencváros Európa legjobb 16 (!!!) csapata közé került be, és szerzett 5 pontot egy olyan csoportban, amiben a Real Madrid, az Ajax és sokak által lesajnált svájciként a Grasshoppers volt az ellenfél… az eredményeket ismerjük, az a Fradi, akkor, szinte csak magyarokkal és 2-3 valóban minőségi légióssal egy szezonra visszahozta a reményt, hogy talán újra csatlakozhatunk legalább az európai középmezőnyhöz.
S akkor ugorjunk a jelenbe, és már hallom is a zúgolódást, hogy de hát a Fradi – és időnként egy-egy másik magyar csapat – azért ott van, a tűzközelben, a középmezőnyben, és már megint mi baja van ennek a hülye firkásznak?!
Kérem tisztelettel, nekem semmi bajom sincs, mindössze az fáj, hogy 30 éve várom az áttörést a magyar fiataloktól. Várom azokat a műhelyeket, ahonnan évente legalább 5-6 valódi tehetség kikerül, várom, hogy egy bajnoki szezon előtt az „utánpótlásból felkerült, profi szerződést kapott” rubrika ne tátongjon üresen szinte az összes nb1-es klubnál.
Vannak már csapatok, amelyek elkezdtek a magyar játékosokra építeni, ami szerintem egy jó irány. A következő kérdésem viszont az, hogy ha végre lesz egyszer majd helyük a fiataloknak – talán megint eljön az idő, amikor nem csak 12, hanem legalább 16 élvonalbeli csapat lesz -, akkor a hazai futballszakma tudja-e követni őket? Fel tudja-e készíteni egy magasabb szintű játékra itthon?
Mit lát ma egy magyar szurkoló?
Lát egy válogatottat, amelyik egy kiváló olasz szakember irányításával bőven erőn felül teljesít. Ez jó, csak arra kell vigyázni, hogy mindig legyen 14-15 olyan, külföldön légióskodó magyar futballista, akit be lehet tenni a legjobbak ellen is. Ezt az utóbbi évtizedben néhány, már fiatalon külföldön képzett magyar játékossal, és több honosított, bár kétségkívül a magyar válogatott iránt elkötelezett, többségében némileg még magyar gyökerekkel is rendelkező és profi szemléletű játékosokkal sikerült hozni.
De mi lesz a jövőben? Nem a válogatottal, bár az is egy érdekes kérdés, hanem a hazai klubcsapatokkal? Ki fogja magasabb szintre fejleszteni a tudásukat itthon?
Spanyolországban klubok akadémiái kitermelnek olyan tehetségeket, akiket 16-17 évesen be lehet állítani akár az adott klub felnőtt csapatába, akár a Európa-bajnok , vagy az olimpiai bajnok válogatottba.
Félreértés ne essék, én tudom, hogy a nyugati futball „más kávéház”, de a labda Magyarországon is ugyanaz, a pályák, a szabályok szintén. És a tehetség sem kérdezi meg, hogy „Bocsánat! Maga fiatalember magyar? Akkor én nem leszek a magáé.”
Lehet, hogy naív vagyok, de nem tudom elhinni, hogy ezt a futball nevű játékot magyar fiatalok ne tudnák magas szinten megtanulni, hogy ehhez a focihoz csak nekünk nincsen – néhány kivételtől eltekintve - elég tehetségünk.
Akkor lennék elégedett a magyar focival, ha a klubcsapatainkból a nemzetközi meccsek után sorra vinnék el a magyar tehetségeket, ha Európában annyi fiatal magyar játszana, amelyből bőven futná a válogatott bő keretére, s ezekhez a srácokhoz itthonról hasonló képességű társakat lehetne majd behívni. Mindig.
