A labdarúgó-bajnokság kiírása újabb lendületet adott a sportágnak. A rendszeres mérkőzések lehetősége a bajnoki címért, a már tétre menő küzdelem, még a legszegényebb egyesületeket is arra serkentette, hogy megalakítsák futball-szakosztályaikat, az egyesületen kívül álló fiatal sportolókat pedig arra, hogy egyesületbe tömörüljenek. A bajnoki pontokért folytatott küzdelem hozzásegítette a magyar futballsportot, hogy kitermelje a játékostehetségeket. A bajnokságért folytatott versengés jelentősen megnövelte a nézők számát is.
Forrás: https://www.magyarfutball.hu/
„A nevezetes mérkőzést, az első bajnokit tehát 1901. február 17-én rendezték meg a Millenárison, amelyet még az ezredéves ünnepségek sportrendezvényeire alakítottak ki, egyik oldalán falelátóval, a másikon ferde domboldallal. A kettő között elterülő homokos küzdőtéren játszotta a Budapesti Torna Club az edzőmérkőzéseit és a barátságos találkozóit. Ekkor, négy évvel a klub megalakulása után került sor a bajnoki bemutatkozásra is. Az ellenfél a Budapesti Sport Club a Juhász – Szedlyák, Giszinger – Klein, Fey, Steiner, Klein II, Rames, Dinics, Terke, Kertész összeállításban lépett pályára. A hazaiak nevét akkor mindenki ismerte, ma már szinte senki: Bádonyi – Harsádi, Lucius – Klebelsberg, Ordody, Skrabák – Cservenka, Buda, Róka, Ray, Minder.”
„A piros-fehér mezben kifutó BTC volt a mérkőzés abszolút esélyese, és az első félidőben kapujához is szögezte ellenfelét. A szívósan védekező BSC ellenállása csak a korabeli sztár, Ray Ferenc gólja után tört meg, attól kezdve viszont már nem volt kétséges az első bajnoki végeredménye: a BTC 4-0-ig meg sem állt.”[1] Az első magyar bajnokságot a BTC nyerte, miután minden mérkőzésén győzött. A legnagyobb vetélytárs, a MAFC ellen is sikerült 5-2-re győznie. A BTC csapatában sokszor szerepelt hazánk első olimpiai bajnoka Hajós Alfréd is.
A BTC, a magyar futball első bajnokcsapata 1901-ben (Forrás: mlsz.hu)
1901. december 1-én játszotta első nyilvános mérkőzését az MTK csapata. Külön érdekesség, hogy a kék-fehérek első ellenfele a későbbi nagy vetélytárs az FTC volt. Az FTC 5-1-re győzött a barátságos mérkőzésen. Az 1902-es bajnokságot ismét a BTC csapata nyerte, ezúttal is veretlennek bizonyult, de már becsúszott egy döntetlen is. A csapatok ekkoriban még teljesen amatőrök voltak, hivatásos edzője még a BTC-nek sem volt. Az edzéseket elsősorban a csapatkapitányok vezették. A BTC volt a legnépszerűbb csapat. Szurkolótábora elsősorban olyan fiatalokból állt, akik a szabályokkal nem igazán voltak tisztában. A főbb bekiabálások a szurkolók részéről: „Rúgd szét! Lökd föl! Tipord le!”
„… az olykor-olykor szépen megnövekedő közönség tekintélyes része az állóhely mögötti városligeti fák ágainak segítségével díjmentesen jutott a kerítésen át az „ígéret földjére””[2] 1902. október 12-én Bécsben tartották az első magyar-osztrák mérkőzést, amit az osztrákok 5-0-ra megnyertek. 1903-ban megszerezte első bajnoki címét az FTC, de a legnagyobb meglepetést az első osztályban először induló MTK aratta: „Az MTK-nak különösen sok hívet szerzett a BTC fölött május 10-én kivívott 3-1 arányú szenzációs győzelme, amely egyúttal a BTC csapatának első bajnoki veresége volt.”[3] Az MTK játékosok ugyan testi erőben elmaradtak a BTC bajnokaitól, de ezt pontos összjátékkal, technikai megoldásokkal, lapos összjátékkal ellensúlyozták.
Forrás: https://www.fradi.hu/
Az MLSZ elnökének Banovits Kajetánt a MÁV igazgatóját választották meg. Ebben az évben alapította meg az első futballvándordíjat, az Ezüstlabdát Polonyi Géza képviselő. „Az első hazai vándordíjat, az Ezüstlabdát is a fradisták nyerték! Öt kiírásban győztek (1903-1909), és így a szép trófea végleg az FTC-é lett. Napjainkban a Fradi-futballmúzeumban látható.”[4] Az 1904-es bajnokságot az MTK nyeri, már ekkor megkezdődik az FTC és az MTK napjainkban is tartó vetélkedése. Az FTC jelszavai a három E betűs szó: Erő, Egység, Egyetértés. Az MTK-é a három B betűs: Buzgalom, Bátorság, Barátság.
Az MTK 1888-ban jött létre, a Nemzeti Torna Egyletből kivált, jelentős részben zsidó sportolókból. „Az NTE versenyzői között ugyanis voltak, akik 48-as politikai hitvallásukkal összeegyeztethetőnek vélték az antiszemitizmust. Abban a liberális korban a zsidó vallású sportolóknak ezt nem kellett eltűrniük, és a többi haladó gondolkodású társaikkal a kilépés mellett döntöttek.” „Az MTK mindig hű maradt elveihez. Fajra, felekezetre, politikai felfogásra, osztályhelyzetre, állampolgárságra való tekintet nélkül, mindenkit szívesen befogadott, aki kebelén belül akart sportolni. Az egész magyar sportban együttvéve nem versenyzett annyi külföldi (még egy szudáni, feketebőrű pincér is), mint a kék-fehéreknél.”[5]
Az 1905-ös bajnokságot ismét az FTC nyerte. A BTC ugyanis nem indult, mivel előnyben részesítette a külföldi csapatokkal való mérkőzéseket és inkább nemzetközi futball-túrákon vett részt. „Az a roppant lelkesedés, ami a ferencvárosi vezetőket éppúgy jellemezte, mint a klub hatalmas szurkolótáborát – átragadt a játékosokra is. Az FTC gyorsan, energikusan, lelkesen játszott, helyzetfelismerés és bátor elhatározóképesség jellemezte az együttest. Összjátéka is elég tervszerű volt, támadásvezetése pedig éles, gólra törő.”[6] „Az FTC játékát még a többi csapaténál is energikusabb, erőteljesebb küzdőkedv jellemezte. Már a kezdet kezdetén a játékosok szíve, akarata, harci szelleme volt az a tényező, ami a későbbi sikerek kovácsa lett, és ezzel tömörítette az FTC maga mögé már akkor nagy létszámú, lelkes szurkolótáborát, és tette legendássá a híres „Fradi szívet” „[7] 1905-ben szerepelt először az első osztályban az UTE, az első FTC-UTE találkozót pedig 1905. február 19-én a Soroksári úti pályán játszották, amit 2-0-ra nyert a Ferencváros Weisz Ferenc két, 30-35 méterről lőtt bombagóljával. Ebben az évben volt a labdarúgás első igazi botránya is. A Postást a többi csapat nem szerette, azzal vádolták, hogy állásígérettel magához csábítja a szegényebb fiatalokat. A Postás-Föv. TC mérkőzés kapcsán felmerült a gyanú, hogy a Föv. TC két játékosát állás ígéretével gyengébb játékra, illetve átigazolásra szerették volna rábírni. Ekkoriban a nehéz gazdasági viszonyok között biztos megélhetést jelentett a Posta alkalmazottjának lenni.
A bajnok MTK csapata. Álló sor balról: Bányai, Bíró, Ellinger, Kürschner, Virág, Csüdör, Nagy. Ülnek: Sebestyén, Károly J., Szüsz edző, Domonkos, Weisz II. Elöl ül: Frontz. Kép: Régi idők focija FB
1907-ben kultuszminiszteri rendeletet adnak ki, melynek értelmében középiskolai tanulók nem szerepelhetnek nyilvános futball-mérkőzésen. A fiatalok jelentős része ezután álnéven játszik. Ebben az évben az MLSZ tiszteletbeli tagjának kéri fel gróf Apponyi Albertet, az akkori kultuszminisztert, elismerésül azért a tevékenységért, amellyel segítette a labdarúgás nemzetközi kapcsolatainak kialakítását. Apponyi Albert válasza: „A Magyar Labdarúgók Szövetségének tiszteletbeli tagjának történt megválasztásomért ezúton mondok őszinte köszönetet. Áthatva a testnevelés fontosságának tudatától és jól ismerve azt a történelmi tanulságot, hogy csak a testileg is erős és egészséges nemzetek képesek szellemi és erkölcsi téren is nagy és maradandó alkotásokra, mindenkor kedves kötelességemnek ismerem a testnevelés ügyét a hazai ifjúság érdekében a rendelkezésemre álló eszközökkel támogatni. Szívből üdvözlöm az MLSZ-t és kívánom, hogy törekvéseiket és buzgó munkálkodásukat siker koronázza.”[8] Még ebben az évben a FIFA (a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség) teljes önállósággal felvette tagjai közé hazánkat. Nem szorul bizonyításra, hogy a futball már akkor milyen nagy befolyással bírt a politikai életre (és viszont). Az 1909-es FIFA- kongresszust már Budapesten rendezték, ami újabb sportdiplomáciai sikernek számított. „Mindenki, aki a kongresszuson részt vett, elragadtatással nyilatkozott szövetségünk vendéglátásáról. Bemutattuk vendégeinknek fővárosunk szépségeit, modern intézményeit, s láthatták, hogy itt fejlett kultúrnemzettel állnak szemben, amelynek vannak és lehetnek jogos aspirációi, amelyeket méltányolni és tiszteletben tartani kell. Szövetségünknek és a magyar futballtársadalomnak fejezte ki elismerését Budapest első polgára, Bérczy István dr. polgármester, amikor a kongresszust üdvözlő beszédében hatalmas szavakban méltatta szövetségünk nemzetfejlesztő tevékenységét és elismerését fejezte ki a nyújtott teljesítményért a magyar futballsportnak.”[9]
[1] Szatucsek Zoltán: Az első nemzeti bajnokság első mérkőzése. Népszabadság, Budapest Melléklet, 2001. 02. 17. 38. o.
[2] Hoppe László: Labdarúgó-bajnokságaink. Sport Kiadó. Budapest, 1970.
[3] Földessy János: A magyar futball és a Magyar Labdarúgók Szövetsége. Magyar Labdarúgók Szövetsége, Budapest, 1926.
[4] Nagy Béla: Százszázalékos bajnokságnyerés és Aranylabda. Nemzeti Sport, Extra, 2000. 12. 05. 4. o.
[5] Barcs Sándor: Száz éves az MTK-VM Sportklub. Népszava Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1988. 18-19. o.
[6] Hoppe László: Labdarúgó-bajnokságaink. Sport Kiadó, Budapest, 1970. 44.o.
[7] Major János, Nagy Béla, Szűcs László: Az FTC labdarúgó szakosztályának története. Sportpropaganda, Budapest, 1972. 10. o.
[8] Földessy János: A magyar futball és a Magyar Labdarúgók Szövetsége. Magyar Labdarúgók Szövetsége. Budapest, 1926. 185. o.
[9] Földessy János: A magyar futball és a Magyar Labdarúgók Szövetsége. Magyar Labdarúgók Szövetsége. Budapest, 1926. 197. o.
