Paku Rolanddal a Nyíregyháza Spartacus FC középpályásával készítettünk interjút. A 29 esztendős játékos szerepelt korábban az ETO színeiben, a Gyirmótban, és a szlovén másodosztályú NK Nafta Lendava csapatában is. Sajnos tavaly ilyenkor egy komoly fejsérülést szenvedett, amiből szerencsére felépült, és a bajnokság végére már játszani is tudott néhány meccsen. Nyártól azonban térdsérülése miatt újból nem lehet a pályán, visszatérése idén nyárra várható. Ezúton is mielőbbi felépülést kívánunk!
Nem álltok jól a bajnokságban. Mit gondolsz, sikerül megmenekülni osztályozós helyezések elől?
A másodosztály kiszámíthatatlan, de azt gondolom, hogy az új vezetés által kialakított rendszer hosszútávon kifizetődő lehet. Sajnos az ősz több sebből vérzett, így tavasszal nem lehet más cél, mint a menekülés a hátsó régióból, amire mindenképp képes kell, hogy legyen ez a csapat.
Mi a célotok hosszabb távon csapat szinten?
Azt, hogy hosszabb távon mi a csapat, illetve a klub célja, erről nem engem kell megkérdezni. Nyilván ősszel elkészül az új stadion, ahol hosszútávon jó lenne az első osztályban szerepelni, de ehhez rengeteg munka szükséges még a csapat háza táján.
Kényelmesnek érzed, hogy jelenleg nincsen saját stadionotok? Várod már az új létesítmény megépülését?
Az, hogy minden egyes mérkőzésre utaznunk kell, hiszen a hazai mérkőzéseket ősszel Sényőn, jelenleg pedig Balmazújvárosban játssza a csapat, ami 1 óra távolságra van, nem könnyíti meg a helyzetünket. Nyilván várjuk már nagyon az őszt, hogy az új stadionban, Nyíregyházán játsszuk a meccseinket.
Az utóbbi időben egyre kevesebb szurkoló látogatott ki a mérkőzéseitekre. Vissza tudjátok majd őket csalogatni a lelátókra?
Ahhoz, hogy visszacsalogassuk a szurkolóinkat azt gondolom, hogy 3 dolog legalább szükséges: az egyik az új stadion, a másik az eredményesség, a harmadik pedig olyan mentalitás a csapattól, amely képes kitenni szívét lelkét a Spartacusért.
Szerepeltél a szlovén másodosztályban. Hogy érezted magad? Össze tudnád hasonlítani a magyar NB2-vel?
Rengetegszer kaptam már meg ezt a kérdést. Nagyon szerettem Lendván focizni, teljesen más közeg, más mentalitás. Mivel külhoni magyar vagyok ezért tisztában vagyok a szláv nép mentalitásával, amit a magaménak is érzek. Ez a fajta mentalitás jónéhány magyar játékosból hiányzik. Edzésen a legutolsó játékos is ütött vágott, megtett mindent azért, hogy beverekedje magát a csapatba. Ettől függetlenül, a magyar másodosztály infrastrukturálisan és feltételekben magasabb szintre emeli az itthoni NB2-t.
Mi a célod a pályafutásod hátralévő részében?
Az elsődleges célom az, hogy teljesen felépüljek a térdsérülésemből és példát állítsak azoknak a fiataloknak, akik akármilyen oknál fogva is fel akarják adni. 15 hónapja kislányom született, nagyon motivál, hogy adjak neki alkalmat rá, hogy élőben szurkoljon az apjának! Ő a legnagyobb motivációm!
