– Két éve kerültél a Dalnoki Akadémiához. Az előző szezonban Helm András másodedzőjeként dolgoztál, majd nyártól a második csapatnak lettél az edzője. Nem sokáig tölthetted be ezt a feladatkört, hiszen az NB3-ba frissen feljutott első csapat nyolc fordulót követően mindössze egy pontot szerzett, és neked kellett átvenned az irányítását. Hogyan láttál munkához?
– Amikor biztossá vált az edzőváltás kérdése, akkor kértek fel, hogy irányítsam az első csapatunkat. Mivel kicsivel több, mint két éve dolgozom a Dalnokiban, természetesen elvállaltam a feladatot. A kettes csapatunk közelsége miatt, az ismerkedéssel nem sok idő ment el. Helm Andrással jó kapcsolatban maradtunk, rendszeresen beszélünk szakmai kérdésekről, felvetésekről. A háttérben rendszerint egyeztetünk. Mentorként mögöttem áll. Ez a váltás után sem volt másképp és meg is született milyen úton fogunk továbbhaladni a csapattal. A legelső feladatom az volt, hogy a fejekben kellett rendet rakni a játékosoknál, mentálisan felhozni őket. Utána jöhetett a szakmai részben az új alapelvek és szemléletmódunk lefektetése.
– Szeptemberben legyőztétek a Monort, majd az elmúlt három fordulóban, sorrendben a Honvéd tartalékjait, a Majost, majd a Kecskemét tartalékjait, és így elmozdultatok a kieső helyekről. Elsősorban minek köszönhető ez?
– A Monor elleni bemutatkozás egy örök emlék marad számomra. Két hetünk volt felkészülni, semmi más nem lebegett a csapat előtt csak a 3 pont megszerzése. A győzelemmel sikerült a fejeket tisztázni, a csapat elhitte, hogy tud teljesíteni és eredményt elérni. A következő hetekben a már említett saját játékunkkal kezdtünk el foglalkozni, mostanra állíthatom az egész csapatot sikerült szervezettebbé tenni, aminek hatására egy nagyon jó szériában vagyunk.
– Kik a csapat húzóemberei, mely játékosok teljesítettek a legjobban az elmúlt hetekben?
– Azt gondolom, hogy az egész csapatnak a teljesítménye, a padon ülő cserékkel együtt kell ahhoz, hogy így szerepeljünk. Kiss Karcsira segédedzőként és játékosként is számíthatok, ami nagyon nagy segítség. A védelmünk három meccs óta fegyelmezett, Zima Ádi minden meccsen hozza azt, amit kell. Középpályásaink szervetten futballoznak, ami azt eredményezi, hogy Józsa Marci odatud kerülni a kapu elé és gólt tud szerezni.
– Vasárnap az éllovas Hódmezővásárhely csapatát fogadjátok. Folytatódhat a hármas győzelmi sorozat?
– Természetesen szeretnénk folyatatni a jó sorozatunkat. A realitásokkal tisztában vagyunk. Papíron nem mi vagyunk a meccs győztesei, de az elmúlt három mérkőzésen sem gondolta volna senki, hogy mire is képes a csapat. Hétvégén pont, pontszerzés a célunk.
– Eddig már két csapat visszalépett a Közép csoportból, és könnyen lehet, hogy még nincs itt a vége. Nálatok mi a helyzet, adottak a források, lehetőségek a további NB3-as szerepléshez?
– Sajnálatos, ami a két csapattal történt, nálunk minden adott az NB3-as szerepléshez. Az egyesületben stabil a háttér a működéshez.
– Mindössze 24 éves vagy. Ritka hogy valaki ilyen fiatalon már edzőként dolgozik, ráadásul nem most kezdted a szakmát. Eddigi pályafutásod során kiktől tanultál a legtöbbet?
– Nagyon sok sérüléssel szembesültem utánpótláskoromban, így elég hamar tisztázódott bennem, hogy mindenképp a pályán szeretnék maradni, az sem baj, ha másik oldalon állok, mint edző. Amint lehetőségem volt, el is kezdtem az edzői tanfolyamokat. Utánpótlásban nagyszerű klubokban futballozhattam, jó kezekben voltam. Mondhatom az összes edzőmtől hoztam magammal valamit, amit használok nap, mint nap. A 4 év MTK-s korszakomban ismertem meg Helm Andrást is, akivel össze is hozott a sors, dolgozhattam vele a másik oldalon. András a felnőtt futballban mutatott nekem egy más nézőpontot, amivel részben én is azonosulni tudtam, ez ösztönzött arra, hogy vizsgálódjak mélyebben a labdarúgásban és alakítsam a saját filozófiám.
– Milyen céljaid vannak edzőként, hogy látod, hogy mi az a szint ameddig eljuthatsz?
Edzőként jelenleg az utánpótlás és a felnőtt futball összekötése érdekel a legjobban. Ebben szeretnék a legtöbbet fejlődni, legmagasabb szintre jutni.
Szécsi József
