Kardos Ernő játékosként tagja volt az FTC 2001-es bajnokcsapatának. Az olimpiai válogatottban is szerepelt labdarúgó Pécsett született, együtt nőtt fel Gera Zoltánnal, de 2000 novemberében történt sérülése miatt megakadt a pályafutása. Ezt követően a PMFC, az ETO, a Komló, majd a Kaposvári Rákóczi játékosa volt. Külföldön is játszott, majd hazatérve az NB2-es Baja játékosa lett. Vezetőedzőként a Majost megelőzően Dombóváron és Pécsváradon dolgozott.
– Mióta vagy a Majosi SE vezetőedzője?
– A 2020/2021-es szezonban, amikor már biztos volt, hogy kiesik a csapat az NB3-ból, akkor az utolsó hét fordulóra vettem át a csapatot Tihanyvári Laci bácsitól. A csapat egymásra talált, hét forduló alatt szereztünk hét pontot, ugyanannyit, mint a korábbi 31 forduló alatt. Akkor azt mondtam, hogy ez az együttes többre hivatott. Ezt követően ugye a Megye1-es bajnokságban kellett indulnunk, a vezetők szerették volna, hogy továbbra is én legyek az edző, de úgy gondoltam, hogy csak akkor maradok, ha komoly célok vannak. Azt mondták, hogy egyértelmű cél a visszajutás az NB3-ba. Megpróbáltuk együtt tartani a keretet, meg igazolni néhány játékost. Belevágtunk egy nagyon komoly munkába, végül meg tudtuk nyerni a bajnokságot, úgy hogy tavasszal veretlenek maradtunk.
– Ugye a Bonyhád volt a legnagyobb riválisotok?
– Igen, a Bonyhád nagyon jó tavaszt csinált. Ez a két csapat volt az, amelyek kiemelkedtek a mezőnyből.
– A bajnokság megnyerését követően nem volt szerencsétek, mert osztályozót kellett játszanotok, ráadásul a Nyíregyháza második csapatát kaptátok ellenfélként, amelyet mindenki szeretett volna elkerülni.
– Amikor bajnokságot nyertünk, akkor elég nagy pechsorozat volt a csapatnál. Tele voltunk sérültekkel, volt két orrtörés, könyöksérülés, volt akinek a fogát törték ki, de mindent átvészeltünk. Azt gondoltam, hogy amilyen szerencsétlenek vagyunk, biztos hogy a Nyíregyháza második csapatát fogjuk kapni. Így is történt, mi kaptuk a legnehezebb ellenfelet, nemcsak azért mert a Nyíregyházánál volt négy visszajátszó az NB2-es csapatból, hanem a távolság miatt is. Egy nappal előbb el kellett utaznunk, ami plusz költséget jelentett klubunknak, de utólag azt mondom, hogy megérte. Kétszer is tudtunk vezetni Nyíregyházán, végül 2-2 lett az eredmény. A nyíregyházi szakmai stáb is elismerte, hogy nagyon jól fociztunk. Lezárhattuk volna idegenben a továbbjutást, de nem voltam elégedetlen. Hazai pályán több mint ezer néző bíztatott minket, és kiharcoltuk a feljutást.
– Mennyire változott meg a mostani játékosállományotok a két évvel ezelőttihez képest?
– Az akkori játékosállomány nagymagja együtt maradt. Viszont akkor szűkebb volt a keret. Tudtam, hogy 38 mérkőzést lejátszani és a fiatalszabály miatt egy bő keret kell. Úgy döntöttünk, hogy 3 kapussal és 22 mezőnyjátékossal fogunk nekimenni a bajnokságnak, így összesen 10 játékost igazoltunk.
– A célkitűzés a bennmaradás kiharcolása, vagy ennél magasabbra tettétek a lécet?
– Kétlábon a földön járunk. Tisztában vagyunk a lehetőségeinkkel, az erőnk az egységünkben rejlik. Ez a kohéziós erő, ami Majoson van, az egyedülálló. Ahogy szeretik Bonyhádon ezt a csapatot az nagyon ritka az országban. Meg merem kockáztatni, hogy az NB3 mindhárom csoportját egybe véve, a nézőszámunk ott lesz az első háromban. Biztos vagyok benne, hogy 600-700 ember lesz folyamatosan a meccseinken, és az FTC II. ellen több mint ezren látogatnak majd ki. Legutóbb Monorra is elkisért minket ötven szurkoló. A realitás talaján kell maradnunk, egységesek vagyunk, vannak komoly futballistáink, olyan is aki az NB2-őt is megjárta, rutinosok és tehetséges fiatalok is. Nagyon jó öltöző alakult ki, de nyilván a bennmaradás a cél, de maximalista vagyok és kihozzuk, ami benne van. Meglátjuk, hogy ez mire lesz elég. Ha bennmaradunk, akkor jövőre lehet egy szintet lépni.
– Az eddigi mindkét bajnokitokon, a PEAC, majd a Monor ellen is nyerni tudtatok. Milyen volt ezeknek a mérkőzéseknek a képe?
– Jól felkészültünk a PEAC ellen, az első félidőben rúgtunk két gólt, amire készültünk az ült, összességében teljesen megérdemelten nyertünk, akár nagyobb különbséggel is győzhettünk volna. Monoron mást kellett játszanunk, hiszen ellenfelünk folyamatosan három támadóval áll fel. Próbáltak nyomás alatt tartani bennünket, de jól felkészültünk és a srácok az első fordulóhoz képest még jobb teljesítményt nyújtottak. Fizikálisan és taktikailag is majdhogynem tökéletes meccset játszottunk. Bebizonyosodott, hogy bárki ellen képesek vagyunk győzelmi esélyekkel pályára lépni. Abban, hogy most itt tartunk nagyon fontos szerepe van stábunknak is. Gyánó Szabolcs pályaedzőként, Kelemen Krisztián erőnléti edzőként, Viszt Péter Péter pedig kapusedzőként segíti a csapat munkáját.
Szécsi József
