Kocsán Petrával, a Magyar Kupa címvédő ETO támadójával készítettünk interjút. Karrierjét Mátészalkán kezdte mindössze 4 évesen, ezt követően pedig a Berettyóújfalu színeiben futballozott már felnőttek társaságában. 13 esztendős korában került a Ferencvárosi TC-hez, ahonnan a Fradi fiókcsapatához, a Kóka KSK-hoz vezetett az útja, ahol első felnőtt szezonjában egyből 14 gólt szerzett, majd a következő évben, 17 évesen bemutatkozhatott az élvonalban, majd visszatérhetett a Fradihoz, amellyel 2 bajnoki címet, és 4 kupagyőzelmet is bezsebelt. 2021-ben lett az MTK labdarúgója, majd a Bundesligában játszó Hoffenheimhez igazolt, ahol eltöltött másfél évet. Ennek az évnek az elején tért haza, méghozzá az ETO-hoz, amellyel máris kupagyőztes, és bajnoki ezüstérmes lett. Karrierje során, folyamatosan szerepelt a magyar válogatottban, ahol már 44 alkalommal pályára lépett.
A 25 éves támadó biztos benne, hogy ha hasonló elánnal fog küzdeni a Győr, akkor még ennél is nagyobb sikereket érhet el a csapat. Beszélt arról is, hogy milyen volt Németországban játszani, és megemlítette az „idősödés” pozitívumait is. Fogadjátok szeretettel a vele készült interjút.
Kocsán Petrának köszönjük szépen a választ, és sok sikert kívánunk neki a jövőben!
A téli átigazolási időszakban érkeztél Győrbe. Hogy érzed magad Győrben, mi a véleményed a csapatról, és magáról a városról?
Nagyon jól. Őszintén szólva mikor arról kellett döntenem, hogy hol fogom télen folytatni a pályafutásomat, kicsit megijesztett már a gondolat is, hogy esetleg nem a fővárosban fogok élni vagy a közelében, ugyanis én 8 évet éltem ott és Budapestet is nagyon szerettem, de most így fél év elteltével bátran mondhatom azt, hogy Győrt is nagyon szeretem. Gyönyörű a belváros, rengeteg étteremmel, kávézóval és egyéb kikapcsolódási lehetőséggel és akkor még nem is beszéltem a folyópartokról, a szabadidős tevékenységekről. Gyönyörűek a folyók és mivel én nagyon szeretek sétálni, biciklizni vagy egyéb aktív kikapcsolódást végezni a szabadban engem különösen megfogott, hogy mennyire sok lehetőségem van ilyesfajta tevékenységeket végezni gyönyörű környezetben. A csapatot pedig még ennél is jobban szeretem, úgy érzem sikerült hamar beilleszkednem és nagyon hamar nagyon jól éreztem magam az öltözőben, a csapaton belül. Nagyon családias a légkör és különösen tetszik, hogy mennyi szeretet és őszinteség van a csapaton belül és ezen értékek mellett pedig, mindenki óriási munkát fektet abba, hogy a csapat elérje a kitűzött célokat, valamint, hogy napról napra jobbak legyünk egyénileg és csapatszinten is.
A csodálatos 2. helyen végeztetek a Simple Női Ligában. Kérlek értékeld ezt a szezont.
Én a szezon azon részét tudom csak értékelni, ami alatt a csapat tagja lehettem, tehát a tavaszi szezont. Én úgy gondolom, hogy jó tavaszi idény van a csapat háta mögött, hiszen jól sikerültek először is a nemzetközi felkészülési mérkőzéseink, ahol többek között olyan csapatokkal is megmérkőzhettünk, akik évről évre a bajnokok ligájában szerepelnek és egyetlenegy felkészülési mérkőzésen sem kaptunk ki, ami szerintem jó előrejelzés volt a bajnokságra, valamint a csapat fejlődésére való tekintettel is. Aztán jöttek a kupa és bajnoki mérkőzések, ahol szintén szépen menetelt a csapat a célok elérése felé. A kupában egészen a csúcsig meneteltünk, tehát kupagyőztesek lettünk, ami nagy öröm volt számomra, hiszen mindenképpen megszerettük volna nyerni a kupát és ezzel megvédeni a címünket. A bajnokságban pedig sajnos csak az ezüstérem jutott a csapatnak idén is. Azért mondom, hogy sajnos, mert mindenképpen szerettük volna megnyerni a döntő mérkőzéseket, de több olyan tényező is ellenünk játszott idén, ami megnehezítette ezt számunkra és elsősorban itt most a legrosszabbkor érkező sérülésekről beszélek. Tudom sérülés sosem jön jókor, de nálunk több játékos esetében is a döntő mérkőzések előtt történtek kisebb nagyobb sérülések, melynek köszönhetően volt olyan alapembere a csapatnak, aki egyáltalán nem tudta vállalni a játékot és voltak olyan játékosok, akik pedig sérüléssel játszották le a szezon legfontosabb mérkőzéseit. A Ferencváros ellen pedig ez be kell látni kevés.
Kép: Faki Photo
Az előző szezonban 2 alkalommal is sikerült megverni a Ferencvárost. Idén ez nem jött össze, és a bajnoki döntőben nem is nagyon volt rá sanszotok. Miben lehet jobb a Fradi?
Én úgy gondolom, hogy ez a nem volt sanszunk erős kifejezés. Tény, ha megnézi valaki az eredményeket, amik a bajnoki döntőkben születtek talán ez lehet az első gondolata, de én nem gondolom, hogy nem lett volna sansz. Ahogy már az előző válaszomban is említettem a Ferencváros ellen ezt nem bírja el a csapat, hogy több kulcsjátékos nem 100%-os állapotban tudja vállalni a játékot vagy pedig egyáltalán nem tudja. Viszont én úgy gondolom, hogy főleg az első mérkőzésen jobban le tudtuk ezt küzdeni (a fizikális nehézségekre gondolok) és sikerült egy jó mérkőzést játszani a Ferencváros otthonában. Belemehetnék most abba, hogy mi lett volna, ha 0:0-nál mi szerezzük meg a vezetést, hiszen nekünk az első félidőben több lehetőségünk is lett volna rá, kapufát fejeltünk és voltak még további lehetőségeink is gólt szerezni, valamint sajnos a vitatható ítéletek sem segítették a csapatot a sikerhez és nagyon rossz időben kaptuk a gólt is az első félidő vége előtt 30 másodperccel, de ilyen a futball, valamikor az egyik csapatot támogatja a szerencse és valamikor a másikat, de ez nem lehet ok arra és magyarázat sem, hogy nem nyertük meg a mérkőzést, az viszont biztos, hogy nagyon elszomorító és bosszantó tud lenni. A második mérkőzésen már jobban kijöttek főként azok a dolgok, amiket már korábban többször is említettem, sajnos regenerálódni ilyen rövid idő alatt még egészséges játékosoknak is nehéz, nemhogy sérülésekkel küzdőknek, valamint közvetlen a második mérkőzés előtti edzésen még egy kulcsembere is megsérült a csapatnak. És ez most nem a magyarázkodás része, ezek sajnos tények, hogy jelenleg a csapat nem bírta el ezeket a hiányzókat és a nem 100%-os embereket és sajnos az akarat ellenére nem tudta felvenni a versenyt a Ferencvárossal. Szomorú vagyok amiatt, hogy ez így alakult, mert biztos vagyok benne, hogy sokkal jobb mérkőzéseket is tudtunk volna játszani a döntőkben, de boldog is vagyok, mert megmutatta a csapat az összetartó erejét és nem volt kérdés, hogy mindenki vállalja a játékot és mindent maximálisan megtesz, amit az egészségi állapota enged annak érdekében, hogy sikerüljön elérni a másik célunkat, a bajnoki cím megszerzését is. Sajnos idén ez így alakult, de ez a futball része, egyszer így fordul a kocka egyszer úgy és biztos vagyok benne, ha ez a csapat továbbra is ilyen elszántsággal, akarattal dolgozik tovább és ehhez a szükséges támogatásokat is megkapja, akkor beérik a gyümölcse a kemény munkának és az alázatnak.
Néhány éve még a kiesés ellen küzdött az ETO női csapata. Most már érik akár egy bajnoki cím is. Sikerülhet ez jövőre?
Így igaz és ennek nagyon örülök, hogy a befektetett munka eredményekben is megmutatkozik. Ezt így egy évvel a következő bajnokság vége előtt nagyon nehéz lenne kijelenteni (a bajnoki címre gondolok). Sok mindennek kell jól alakulnia addig. Lesznek távozók és érkezők is, akiket sikeresen be kell építeni a csapatba. A mag az megmarad, aminek nagyon örülök, mert nagyon jó és összetartó közösség. Abban az esetben, ha sikerül ezt minőségi érkezőkkel kiegészíteni, úgy gondolom jövőre is hasonló sőt nagyobb sikereket is elérhet a csapat.
Nemrégiben még a Bundesliga egyik élcsapatában játszottál, olyan játékosok ellen is, akik most a bajnokok ligájának megnyeréséért küzdenek. Kérlek mutasd be az ottani légkört! Milyen volt az MTK után a Hoffenheim-ben játszani?
Én úgy gondolom, hogy fantasztikus élményekkel gazdagodtam a légióskodásom ideje alatt, de nem volt a legegyszerűbb időszak az életemben. Számomra a legemlékezetesebb a bajnokok ligája szereplésünk volt, ahol a csoportkörben fantasztikus csapatokkal találkoztunk, ugyanis az idei BL győztes Barcelona mellett az Arsenallal, valamint a dán Koge csapatával találkoztunk a legjobb 16 között és nagy boldogsággal tölt el, hogy olyan meccsen mutatkoztam be a bajnokok ligája legjobb 16 csapata között, ahol hazai pályán 4:1-re vertük meg az Arsenal csapatát és amennyiben sikerült volna még két gólt szereznünk, mi juthattunk volna tovább a csoportból a legjobb 8 közé. Ez sajnos nem sikerült, de úgy gondolom maga az ilyen arányú győzelem, valamint a csoportban való szereplésünk is fantasztikus volt, amit sohasem felejtek el. Németországban pedig a légkör és ahogyan támogatják a női labdarúgást úgy gondolom sajnos jóval az itthon tapasztaltak előtt jár. Elég, ha csak azokról a dolgokról beszélek, hogy saját edzőközpontunk volt, saját stadionban játszottuk a mérkőzéseinket, ami csak a női szakágé volt, valamint, olyan dolgokat is használhattunk, amiket egyébként kimondottan a Bundesligás férfi csapatunk használt elsőkörben, de egyáltalán nem volt megkülönböztetés, hogy az adott létesítményt, felszerelést vagy gépet a női vagy a férfi szakág használja. Ha valaki szeretné megtekinteni, hogy kint milyen körülmények között és hogyan dolgoztunk az ide kattintva megteheti, ahol részletesen bemutatom, hogy hogyan töltöttem el Németországban egy napomat.
Úgy gondolom, hogy a női labdarúgókat még ha nem is azonos szinten, de hasonlóan kezelte a klub, ami szerintem kulcsfontosságú, abból a szempontból, hogy a nők is igazi profinak érezzék magukat. Nagy váltás volt nekem külföldre ilyen top csapathoz kikerülni, ahol már közvetlenül az érkezésem utáni első félévben bl-ben szerepeltünk. Teljesen más iramban kellett futballozni, sokkal gyorsabb a játék és nem csak a lábakban, hanem leginkább fejben. Nagyon nagy különbség van aközött, hogy itthon mennyi időm van döntést hozni egy-egy játékszituációban és ott mennyi volt. Töredéke az itthoninak, mert ott, amint megkaptam a labdát már hárman akarták azt megszerezni tőlem, tehát ha szerencsés voltam volt időm átvenni és aztán passzolni, ha nem már azelőtt tudnom kellett hova fogom továbbítani mielőtt megkaptam. Tehát a korábbiakban említettek mellett a futballpályán én leginkább ezt a gyorsaságbeli különbséget emelném ki, valamint a fizikális paramétereket, amiben előrébb tartanak.
Ahogy jöttek az eredmények, úgy növekedett a szurkolók száma is. Tudtok erőt meríteni a szurkolók bíztatásából? Mit üzennél nekik?
Persze, hogy tudunk erőt meríteni belőlük, nagyon is sokat. Örülünk neki, hogy egyre többen látogatják a mérkőzéseinket és annak is, hogy akár már az idegenben játszott meccseinkre is elkísérnek minket, mellettünk állnak és szurkolnak nekünk. Nagyon sokat jelent ez számunkra és nagy energiákat mozgósítanak bennünk ezek a pillanatok, mikor halljuk a szurkolókat, hogy itt vannak velünk és buzdítanak minket. Remélem, hogy ez a tendencia a jövőben is megmarad és egyre több és több szurkoló fog kilátogatni a mérkőzéseinkre, mert nagy szükségünk van rájuk. Először is azt üzenném nekik, hogy nagyon hálásak vagyunk és köszönünk minden támogatást, amit az elmúlt szezonban/szezonokban kapott a csapat tőlük, hiszen ezekhez a sikerekhez, amiket a női labdarúgás elért, Győrben ők is nagyban hozzájárultak, amiért mi rendkívül hálásak vagyunk és biztosíthatjuk abban őket, hogy a jövőben is mindent megfogunk tenni azért, hogy rászolgáljunk arra, hogy támogassanak minket és mindig a csapat mellett legyenek csakúgy mint, ahogy eddig is tették. A következő szezonban is várunk mindenkit, hiszen hasonló, sőt még nagyobb célokért fog küzdeni a csapat, amihez ahogy már többször is említettem, nagyban hozzájárul az a támogatás, amit a szurkolók részéről kapunk. Szóval csak annyit kérek, hogy jövőre is ez a szám csak gyarapodjon és erősödjön, hiszen a csapat is nagyobb célokért fog küzdeni, amihez még nagyobb támogatásra és energiára lesz szükség mindenki részéről, mert mi így vagyunk egy csapat.
Negyvennégyszeres magyar válogatott játékosként már elég sok mindent letettél az asztalra ilyen fiatalon is. Mi a célod a jövőben a labdarúgás terén?
Pontosan egy hete ünnepeltem a 25. születésnapomat és már viccelődni szoktam vele, hogy kezdek nagyon idős lenni. Különösen azért érzem ezt, mert sok fiatal tehetséges játékosunk van a csapatban és már nehezen viselem azt, hogy nem is olyan régen még én cipeltem a cuccokat (ugyanis ez a fiatalok dolga), most pedig már szinte hozzá sem kell nyúlnom a felszerelésekhez (persze ez csak a pozitívuma az idősödésnek) és azt kell mondani, hogy fogalmazzunk úgy a rutinosabbak közé tartozom. Amiket elértem idáig természetesen nagyon büszke vagyok rájuk, azonban nem szeretnék megelégedni ennyivel, mert a viccet félretéve én úgy gondolom, hogy jó pár szép év vár még rám a labdarúgásban, amiket szeretnék ugyanolyan emlékezetessé tenni, mint a már elmúltakat. Nem titkolt rövidtávú célom a válogatotthoz fűződik, ugyanis szerettem volna még idén elérni a következő megtisztelő mérföldkövet az 50. válogatottságot, de sajnos a sérülésem jelenleg ezt a célkitűzésemet erősen befolyásolja, azonban bízom abban, hogy az őszi szezonra minden rendben lesz és fizikálisan is 100%-os állapotban tudok lenni és haladhatok a céljaim elérése felé. Ami a klubszintű futballt érinti jelenleg ugye itthon futballozom és komoly céljaim vannak a jelenlegi klubommal csapatszinten és egyénileg is a jövő szezonra való tekintettel, azonban egyáltalán nem zárom ki teljes mértékben azt, hogy a hazai célokon kívül újra külföldön is megmérettessek, de ez még a jövő zenéje.
